Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913

14

egyszerű kötésben, címlapján Terpsichorenek a képével. Az egész könyv a naptáron kívül két részre volt osztva, melyek közül az egyik »Gedichte«, a másik »Xenien« feliratot viselt.

Az első rész Goethe »Alexis u. Dora« c. müvével kezdődött, tartalmazott azonfelül több költeményt Schillertől, u. m. »Das Mädchen aus der Fremde«, »Klage der Ceres« stb., továbbá Matthison, Schlegel, Woltmann és más költők müveit. Volt még benne egy csomó distichon is, de kizárólag komoly tartalommal és hanggal bírók, melyeket eleinte a második rész csípős xenionjaival egy csoportban akartak Goethe és Schiller kiadni, de később meggondolták a dolgot s a komoly epigrammákat elkülönítve a többiektől az első részbe helyezték. Hogy azonban eredetileg egy közös csoportot alkottak, az kitűnik Goethének július 9-én írott kissé drasztikus hangú leveléből, ahol ezt írja: »Die Xenien erhalten Sie mit meinem Gutachten zurück; die ernsthaften und wohlmeinenden sind gegenwärtig so mächtig, dass man denen Lumpenhunden, die angegriffen sind, mißgönnt, dass ihrer in so guter Gesellschaft erwähnt wird.«

Később azonban célszerűségi szempontokból — fájó szívvel bár megbontották az egységet és így a Musenalmanach első részében kizárólag komoly distichonok foglaltatnak.

Ezek között kiváló helyet foglalnak el a »Tabulae votivae«, fogadalmi táblák. Összesen 103 vers, melyekben a két költő az ő philosophiai világnézetét rakta le distichonok alakjában úgy, a mint a régi rómaiak az istenek templomaiban felaggatott fogadalmi ajándékaik mellé táblákat függesztettek, hogy mindenki leolvashassa róluk, milyen körülmények között tették a fogadalmat. Schiller saját állítása szerint Goethének e distichonok szerzésében igen kevés része volt s ebből érthető, hogy Schiller az ő müvei gyűjteményébe 40-et, Goethe csak 15-öt vett fel közülök. A bevezető sorok így hangzanak:

Was der Gott mich gelehrt, was mir durch's Leben geholfen

Häng’ ich dankbar und fromm hier in dem Heiligtum auf.

Következik ezek után két 18—18 distichonból álló csoport, melyek közül az első 18 »Vielen«, a másik »Einer« feliratot visel. Ezek viszont nagyobbrészt Goethe alkotásai és nőkhöz vannak intézve. Még pedig az első csoport mindegyike egy kezdőbetűvel vagy virágnévvel van jelölve és weimari vagy jénai nőismerősök értendők alattuk. A második csoport csupán egy nőhöz van intézve. Az előbbi csoport »Frühling«, a második »Sommer« cím alatt található a Goethe »Jahreszeiten« című gyűjteményében.

Ezekhez csatlakozik még a 16 distichonból álló »Eisbahn«, melyek Goethe müveiben »Winter« cím alatt találhatók fel s nem egyebek bájos életképeknél. A négy évszak közül most már csak az ősz hiányzott. Schiller sürgetésére ezt is összeállította Goethe úgy, hogy kiválasztott e célra 20 distichont a tabulae votivae-k közül és azonkívül 6 epigrammát a »Musen*