Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913

15

almanach« második részében lévő tulajdonképeni xenionok közül. Ez utóbbi 6 xenion felerészben D., felerészben E. jelzéssel, illetve aláírással jelent meg; Goedeke az E.-vel jelzetteket Schillernek tulajdonítja, Thiemann*) szerint azonban mind a hat Schiller tulajdona. A tabulae votivae-kből vett 20 distichon közül háromnak a szerzője ugyancsak kétes, amennyiben ezeket már előbb 1800-ban, illetve 1803-ban Schiller is felvette költeményei közé, így tehát ezek G. és Sch kettős jelzéssel kerültek Goethének »Herbst« c. gyűjteményébe a többi évszakok közé.

Azután következik még 14 distichon Schillertől, melyeknek tárgya a tiszta, hamisítatlan nőiesség dicsérete, s végül még 22 politikai és 23 vegyes tartalmú epigramm, melyek közül csak 8 a Goethe-é, a többi mind Schiller-é.

Ezeknél azonban sokkal jobban érdekel bennünket a második rész a maga 414 epigrammájával. Ezek azok a xenionok, melyeknek megjelenése valóságos forradalmat idézett elő a német irodalmi világban.

Xenion eredetileg ajándékot jelent, olyat, amelyet a görög vagy római házigazda vendégbarátjának az elbúcsúzásnál adott. A régi időben ételekből és nyalánkságokból, egyszóval útravaló elemózsiából állott, melyet eleinte természetben szolgáltattak át, később csak jelképiesen, még pedig csinos dísztárgyak alakjában, még később csupán epigrammák alakjában megírott ajánló költeményekben. Ilyen epigrammák szép számmal maradtak ránk M. Valerius Martialis római költő müveinek 13-ik könyvében »Xenia« címmel, melyekről maga a költő XIII. 3. tréfásan így nyilatkozik :

Haec licet hospitibus pro munere disticha mittas

Si tibi tam rarus, quam mini nummus érit.

Vagyis: Ezen distichonokat adhatod ajándékképpen vendégeidnek, ha oly szűkén állasz majd pénz dolgában, mint jómagam.

A Schiller—Goethe-féle xenionok saját szavaik szerint nem egyebek, mint: »übergesalzene, spanisch gepfefferte Küchenpräsente an alle die ungebetenen Gäste, denen unsere literarische Tafel nicht behagte.« Ugyanilyen módon jellemzik ezen epigrammákat a 364—365. xenionok egy Martialissal folytatott párbeszéd alakjában:

Martial :

Xenien nennet ihr euch? Ihr gebt euch für Küchenpräsente?

Isst man denn mit Vergunst, spanischen Pfeffer bei euch?

Xenien :

Nicht doch! Aber es schwächten die vielen wässrigen Speisen

So den Magen, dass jetzt Pfeffer und Wermuth nur hilft.

Céljuk az volt, hogy ezekben a csípős, gúnyos versekben megrójják a közönséget részvétlensége, a rosszindulatú és hivatlan kritikusokat pedig ócsárló kritikájuk miatt, amellyel a »Horen« c. folyóiratot fogadták s egy*) L. lhiemann: Schiller u. Goethe in den Xenien. Borna—Leipzig 1909.