Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1912
26 lelkes fiatalságot neveltek e hazának, a régi élet nyomán új fakadt és az ősi hajlék mellett már egy új, nagyobb és díszesebb is hirdeti, hogy e nemzet él és fejlődik és a líceumban a városnak e végén oly kulturvárat emelt, a mely a Hunfalvy Pál által hirdetett erős nemzeti szellemnek, az általa kívánt intenzív miveltségnek és követett honszeretetnek mindenkor büszke hirdetője és megtartója akar lenni. És mi, a nagy elődök bár gyönge utódai, ma fogadalmat kívánunk tenni, hogy az átvett örökségnek hű sáfárai, őrei törekszünk lenni! Te pedig nagy mesterünk, a kinek szelleme ma közöttünk van, add hogy képed itt ez épület falán mindenkor arra emlékeztessen, mi a magyar tanár kötelessége! Add, hogy az általunk nevelt ifjúság méltó legyen Thököly városához, hogy felnevelkedvén Istenfélelemben, hazaszeretetben, nagyjaink iránti tiszteletben és a tudományok megbecsülésében, rendületlen hívei legyenek e honnak, hasznos munkásai az emberiségnek. Hogy így legyen, ehhez kérjük ma Isten áldását! És ez ünnepi érzelmektől áthatva, üdvözlöm szivem egész melegével ezen díszes, az ország minden vidékéről összegyűlt vendégkoszorut, a kinek megjelenése a mai ünnepnek különös fényt és fokozott jelentőséget kölcsönöz. Ez őszinte üdvözlettel és hálás köszönetünk kifejezése mellett, a mai ünnepélyt megnyitottnak jelentem ki.« Ezután Weiszer Róbert líceumi tanár szavalta el ez alkalomra írt ezen költeményét: Hunfalvy Pál emlékünnepén. Világíts be a sírok éjjelébe Mindent megőrző hű Emlékezet! Szövétneked fel-fellobbanó fénye Hozza elénk a letűnt éveket. S nagy lelkeknek fényes csillaghonából Vezéreld közénk az O szellemét, Hogy késő kornak ködös távolából Megismerje a hálás nemzedék. Az idő gyorsan száguldó folyása Minden mulandót hamar eltemet, De lángszellemek fénylő ragyogása Elkerüli a bús enyészetet. Hiába marja feledés rozsdája A halhaíatlan alkotásokat, Eljő a kor, a melynek hű hálája Felszítja a kialvó lángokat.
