Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1912

25

Csak közművelődési intézményeit nézzük, csak rá kell mutatnunk arra, liogy itt ringott egykoron Thököly Imre, a nagy kuruc fejedelem bölcsője és itt találtak végre nyughelyét évszázados száműzetés után hamvai is. Amott a temetőben porladoznak a vértanúk tetemei és itt, ez ősrégi líceum büszkén hirdeti, hogy e honnak nem egy kiváló férfiút nevelt és hogy tanítványai a közpálya bármely ágában hirt és dicsőséget szereztek.

E szepesi népnek fia, e városnak polgára, ezen líceumnak jeles tanítványa, majd ép oly kiváló tanára a mi ünnepeltünk.

Az itt beszívott, beoltott, táplált és növesztett szellemet viszi át az életbe. Ez serkenti, ez buzdítja mindenkor.

És elgondolkodva ma Hunfalvy Pál életén, egy valóban szép és megkapó kép ragadja meg figyelmünket.

íme ott alig pár lépésnyire tőlünk a hatalmas és vitéz fejedelemnek díszes mauzeloum?., oly fényes és impozáns, mint ő maga és ime itt, a nagynevű, de szerény tudós működése helyén emelt ez emléktábla, oly megkapó egyszerűségében, mint amilyen a férfiú volt.

És e látszólagos ellentétben mégis mily gyönyörű, harmonikus összhang, mily közös megnyilatkozása a nemzet hálájának és kegyeletének.

A nagy, előkelő család sarja és a szegény egyszerű földmives fia együtt osztozkodnak a dicsőségben, együtt ünnepeltetnek azon nemzet által, a melyért mindketten egyforma lelkesedéssel, buzgalommal és odaadással fáradoztak, küzdöttek és harcoltak.

Amaz a kardjával, mint hadvezér és fejedelem, küzd a szabadságért és függetlenségért, az alkotmányos jogokért, emez tollal, a tudomány világító fáklyájával, a kultúra megszabadító, felemelő, jólétet és ugyancsak szabadságot hozó fegyverévéi.

E küzdelem teszi őket naggyá minden igaz magyar szivében.

De bár a mai ünnep hősét nem övezte hadvezéri dicsfény, nem takarja fejedelmi palást, nem ékesíti az uralkodó koronája, hanem egész életén át minden érdeme dacára sem akar soha sem más lenni, mint a haza szerény egyszerű polgára, mint nemzetének munkás, hű fia, úgy ma mégis azt találjuk, hogy boldogabb volt a nagy kuruc fejedelemnél, kinek balsorsában és tragikus bukásában nem kénytelen osztozkodni, hanem élete fogytáig honi földön maradhatván, békés munkában szerezhetett dicsőséget, arathatott babért, élvezhette tudományos kutatásainak eredménye mellett nemzetének állandó elismerését és háláját.

És míg a sorsüldözte, számkivetett nagy fejedelemnek, Thökölynek egykoron dicső, de véráztatta és kardszerezte fészkét, az ellenség és az idők viszontagságai feldúlták és az ott a város másik szélén ma alig egyébb elmúlt nagy időkről mesélő romnál, addig itt, a hol ugyancsak évszázadokkal azelőtt a kultúrának szerény egyszerű hajléka épült és a tudomány szelíd szelleme honolt, a hol egykoron Hunfalvy is otthont találva, békében