Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1912
19 munkájukban azt mondják, hogy minden kis látható borulat a légkörnek az elektromosságát apasztja. Este, amikor harmat származik, ugyancsak ki lehet mutatni, hog)' a föld felületén levő levegőnek az elektromossága fogy. Pormentes tér azért szükséges, mert a por szintén hozzájárul a köd keletkezéséhez és pedig nagyobb mértékben, mint az elektromos sugarak. Wilson kísérletéből tehát az tűnik ki, hogy nem a köd oka a légköri elektromosságnak, amint ez a laikusoknál legnagyobbrészt van elterjedve, hanem fordítva az elektromosság és pedig a napból és földből kiszálló elektromos sugarak előmozdítják a köd és eső keletkezését. Nyáron, mikor szép tiszta az idő, mikor egy felhőcske sem mutatkozik az égboltozaton, amikor tehát a vízgőz hőmérséklete nem oly alacsony, hogy a levegőben levő vízgőz lecsapódna, pld. tikkasztó meleg alkalmával, mindenki előre megjósolja a zivatart. Csakhamar, mintha semmiből keletkeznék, előtűnik egy-egy felhőcske, melyet a felhőknek egész tömege követ. Máskor meg különösen reggel lehet tapasztalni, hogy amint a nap felkél, mindjárt köd származik, mely leereszkedik a földre, egy, esetleg két óra múlva, mikor az elektromosság részben a földbe vezetődött el és amikor a hőmérséklet már meglehetősen emelkedett, tehát a levegőben levő vízgőzök nincsenek közel a telítési ponthoz, azt tapasztaljuk, hogy a köd oszladozni kezd. Vájjon nem ismerünk-e ezekben Wilson és Thomson kísérleteire? A földtől való távolodással a légköri elektromosság potentiálja, azaz az elektronok mennyisége nő. Ezen elektronok lehetnek positivok és negatívok. Az e célra konstruált készülékekkel észlelték, hogy a magas régiókban az elektromosság jellege nagyon is gyorsan változhatik, a positivból gyorsan átcsaphat a negatívba. Az alacsonyabb régiókban levő légköri elektromosság legtöbbnyire positiv jellegű. Ez onnan ered, hogy a föld mint negativ elektromosságú test vonzólag hat a positiv és taszitólag a negativ elektronokra; így a positiv elektronokat a föld felülete leköti, s ebből továbbá azt is megértjük, hogy a magassággal miért nő a légköri elektromosság potentiálja. A föld egyes magas csúcsaiban nagy sűrűségű negativ elektromosság van, mint csúcsos testekben egyáltalán, s így ezen csúcsok körül nagy mennyiségű positiv elektromosság van lekötve. Ezt igazolják egyes hegymászók észleletei akik, midőn magas hegyeken jártak, feltűnő módon érezték az elektromosságot testükön, hallották annak sercegését hajukon és a sziklák vékony csúcsain. Ha erős szél fúj, pld. az Alpokban a főhn, ez magával ragadja a positiv ion teli levegőt és a völgyekbe sodorja. Ebert tényleg kimutatta Elster és Geitel készülékeivel, melyeket ezek a levegőben levő elektronok kimutatására konstruáltak, hogy a főhn levegőjében sokkal több a positiv, mint a negativ elektronok száma. A levegőben levő vízpárák kondenzálását három körülmény mozdítja elő és pedig a levegőbe jutott porszemek, a negativ elektronok és végül a positiv elektronok. Ilyenképen háromféle esőcseppet is kapunk : neutrális 2*
