Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1912
15 mindenkor nemes hévvel figyelmeztetted és tanítottad az ifjúságot. És miután elérted e természet megmásíthatlan rendje szerint az emberi kor legvégső határát, engedtél a halál hívó szózatának és csendesen, zúgolódás nélkül hunytad be szemedet. És bár Te elérted azt, amit földi halandó elérhet, mert hosszú, munkás, sikerteljes élet jutott osztályrészül, most pedig boldogan pihenhetsz, mi mégis siratunk és gyászolunk, mert szerettünk, tiszteltünk és elvesztettünk. A mikor a tavasz újra ébred, a mezők virágokkal telvék és rügyeznek a fák, akkor vesszük csak észre, hogy a hosszú, zord tél mennyi áldozatot szedett. Itt is, ott is kidült, elszáradt egy-egy kedves, becses, régi terebélyes fa. Ásó, kapa, fejsze, fűrész csakhamar eltemetik, még helyének is nyoma vész. De akik árnyékában valaha megpihentek, akik ágai közt, koroná jában menhelyet találtak, kik hallgatták andalító susogását, haragos zúgását, kik örülhettek virágpompájának és ízlelték frissítő gyümölcsét, azok soha el nem felejtik, azoknak szivében ott él és áldva emlegetik. Ilyen áhítattal és tisztelettel körülvett régi, erős törzs, nemes gyümölcsöt érlelő, sokaknak örömet és áldást osztó fa voltál Te is. Sokáig dacolhattál az élet minden viharával, sokáig gyönyörködhettünk benned és azért — bár az uj tavasz sírba döntött — emléked mégis megmarad. Mert Te ott élsz mindazok lelkében, akik itt a családoddal együtt gyászolnak és ott élsz mindama sok ezer tanítvány szivében, akiket Te segítettél nevelni a hazának; de ott élsz minden- fölött ama intézet történetében, amelynek lapjaira markáns és fényes vonásokkal fel van írva, hogy Koller Károly, a fedhetlen jellemű, humánusan gondolkodó férfiú, a buzgó és sikerekben gazdag paedagogus, tanítványai, kartársai, polgártársai és feljebbvalóinak szeretetét, tiszteletét, elismerését és háláját vívta ki magának az iskola és a közszolgálatban eltöltött hosszú, áldásos tevékenységével. Most, hogy befutottad földi pályádat és elnyerted az élet koronáját, búcsúzni akarunk tőled. Porladozó testedet átadjuk ugyan az anyaföldnek, de halhatat
