Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1911
15 és forma, mely tartalom nélkül való, s épen ezzel nem hogy megtisztelnék, hanem megsértenék a dicső reformátor emlékét. A mi korunk úgy is nagy kedvelője a jelszavaknak. Vallás, haza, társadalom, erkölcs, egyéniség, mily gyakran veszik ajkukra ezeket a hangzatos jelszavakat, anélkül, hogy valamit gondolnának amellett, s anélkül, hogy tisztában volnának e szavak mélyebb jelentőségével. Pusztán cégérnek használják, hogy eltakarják vele lelkűk sívár ürességét és önző érdekeiket « Mi volt tehát a reformáció ? Taíne Hippolit, a hírneves francia történetíró azt mondja, hogy a lelkiismeret felébredése. Igen, a népek lelkiismerete mozdult meg, az a benső bíró, aki minden tettünket kérlelhetlen szigorral megbírálja, az a »daimonion« a lelki szózat, mely mindannyiszor felemeli tiltó szavát, valahányszor olvat készülünk cselekedni, ami erkölcsi érzületünkkel, jobb meggyőződésünkkel ellenkezik. Megmozdult, látván, hogy az az evangélium, a melyet Krisztus alapított, s a melyet egyetlen szóval a »szeretet« evangéliumának lehetne nevezni, idők folyamán elfajult, üres formákká, ciha ceremóniává sülyedt, hogy az egyetemes papság gondolata háttérbe szorult, s kifejlődött egy papi rend, élén a pápával, mely minden lelki és világi hatalmat magához akart ragadni; hogy ez a papság megfeledkezve Krisztus szavairól, melyek szerint az ember fia azért jött a világra, hogy szolgáljon másoknak és életét adja sokakért, s az igazságért, ezt az igazságot béklyóba verte, egyházi átokkal sújtván azt, a ki az ő csalhatatlan ítélete ellen szót mer emelni De mindez nem volt elég. Hiába űzte ki Krisztus korbácsával a jeruzsálemi templomból a kúfárokat és kalmárokat, követőik támadtak a papság személyében, mely a vallást, bünbocsánatot aljas üzérkedésé változtatta, silány pénzért árúba bocsátván a bűnbocsátó cédulákat, s az emberek lelki üdvösségét. Mindenki érezte a helyzet tarthatatlanságát, de vak félelem ült a lelkeken, az igazság bilincsekbe verve sínylődött, s ha olykor fel is szólalt a humanisták írásaiban, ez a hang nem jutott el Krisztus földi helytartójának, a pápának trónusáig. Ekkor megjelenik Luther, az egyszerű barát, s egyetlen szavára összeomlik a katholikus egyház korhadt épülete, felszegezi 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára s minden kalapácsütés után egy-egy százados bilincs pattan le a lelkekröl. Súlyosan csattognak az ütések, egy régi korszak koporsóját s egy újnak bölcsőjét szögezik ; a homály foszladozn! kezd, az igazság napja úrrá lesz a »sötétség emberei« fölött. Megvirradt! Megindúl tehát a reformáció, és az új tanok győzelmesen futótűzként terjednek el az egész világon. Mintha lidércnyomás alól szabadult volna fel a világ, vidám, lelkes, szinte lázas munka indúl meg az egész vonalon. A templomban, a szószékről saját anyanyelvén hangzik mindenki felé az isten igéje. Pezsgő élet indúl meg az irodalomban, mintha egy új világ nyílt volna meg írók szemei előtt, soha nem hallott új hangok csendülnek szóra, azelőtt néma ajkak nyílnak meg, s hirdetik mindeneknek az új tanokat, az
