Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1911

SCHOLCZ FRIGYES f.

Scholcz Frigyes nincs többé!

És e hír nemcsak egy egész várost borított gyászba, hanem szárnyra kelve, széles e hon sok ezer kebelében igaz részvétet keltett, tömérdek embert fájdalmasan érintett, sok-sok férfi szeméből könnyeket fakasztott.

Meghalt Scholcz Frigyes! És vele sírba szállt egy igazi humanista, elköltözött a nagy idealista, búcsút mondott örök időkre a fiatalság bölcs mentora, atyai barátja. Szelíd, barátságos szeme megtört, kedves, beszédes ajka elnémult, nemes, a szeretet lángjától hevített szive már nem dobog, fenkölt lelke, magasröptű szelleme jobb hazába költözött.

Ott pihen már ő is csendesen, édesen, minden földi baj és bánatból kiragadva, az anyaföld sötét, de biztos ölében.

Becsületes jobbját már nem szoríthatjuk, kedves köszönését már nem fogadhatjuk, öregségében is szép férfias alakját, jóságos, bizalmatkeltö arcát már nem láthatjuk.

Ránk már csak emléke és a hála és szeretet által gondozott, ezek könnyeivel áztatott, virágos sírhalom maradt. De ki volt ö, akinek elhunytán sírva fakad egy város apraja-nagyja? Rínék halálán mindenfelé kesereg fiatal és aggastyán? Rinek nevét az ország minden tájában szinte áhítattal, szent kegyelettel áldva és dicsőítve emlegetik és akinek sírjához még a késő unokák is mély megindultsággal zarándokolnak majd.

Ri volt Scholcz Frigyes?

Egyszerű magyar tanár!