Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1911

11

sok éven át ö volt lelkes, áldozatkész gondnoka. Hány ezer szegénysorsú ifjú nyert azóta az úgynevezett »convictus«-ban olcsó és mégis jó élelmezést.

Amidőn 40 éves jubileuma alkalmából hálás volt tanítványai nagyobb gyűjtéssel lepik meg, akkor a neki átnyújtott összegnek egy részéből egész titokban Kaz>nczy emléktáblát készíttet, másik részét pedig egy ösztöndíj létesítésére fordítja. 1903-ban, tehát tanárkodásának utolsó évében még nagyarányú mozgalmat indít meg a végből, hogy a késmárki vértanuknak méltó emlékszobor állíttassák. Ösztönzésére megalakul a szoborbizottság és megindul a gyűjtés és ö maga gyűjti »A Tátra alatt« című művének eláru- sitásával a közel 8000 koronát eredményező összegnek legnagyobb részét. A mit ő amúgy áldozott közcélokra, jótékony intézményekre, amit ö egyeseknek juttatott, támogatás és segélyképen, az felér egy vagyonnal, jó szivét bizony sok érdemetlen is kiaknázta. És hogy Scholcz egyházának is hű fia volt, arról tanúskodnak a késmárki ev. egyháznak általa több mint két évtizeden át szerkesztett jegyzőkönyvei, tanúskodik az a lelkes cikk, amelyben ö ismerteti a tiszai ág. Iiitv. ev. egyházkerületnek 1859-ben Késmárkon tartott ama híres közgyűlését, amelyben oly erélyesen szembeszállt a pátenssel és Zsedényi, Mádai meg Fest hatalmas szónoklatainak hatása alatt egyhangúlag vissza utasította. A fiatal tanár, ki ép akkor kezdte Késmárkon működését, saját szavai szerint sohahem felejtette el azt a mély benyomást, amelyet ezen gyűlésnek a hit- és alkotmánytipró patens elleni méltó és határozott fellépése reá gyakorolt És tanúságot tesznek Scholcz mély vallásos érzületéről ama szép szavak is, amelyekkel az öt 40 éves tanári jubileuma alkalmával üdvözlő Kéler Pál egyházfelügyelönek és Linberger István lelkésznek válaszolt, kijelentvén, hogy egyház és iskola együvé tartoznak, egymásra vannak utalva. Ó az egyházat, a vallást, amelynek az ember annyit köszön mert vigasztalja, felemeli, boldogítja, javítja, mindig nagyra becsülte, tisztelte és az ifjakat is vallásos szellemben akarta nevelni. Nála a hit benső meggyőződésből fakadt, a szívben gyökeredzett és épen azért távol állott tőle minden vallási fanatizmus, minden vakbuzgóság, azért hatotta át a türelmesség szelleme és nem bántotta