Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1911
8 fel van háborodva a háladatlan ifjú ostoba és éretlen csinyén, mely könnyen emberéletbe kerülhetett volna. A tanári kar ezért szigorú megbüntetését kívánja, és Scholcz felcsap védőjének és az egész büntetés, amit az ifjúra kiszabnak, néhány órai karcerból áll. Hogy nagy szeretetével, jóságával gyakran visszaéltek, azon ö túl tette magát és csak az ifjúságnak minduntalan megnyilvánuló háláját, meleg ragaszkodását, tüntető szeretetét látta és tartotta emlékezetében, a többiről nem akart tudomást szerezni, azt elfelejtette. De könnyű is volt neki felejteni, neki, akit annyian és annyifelé tiszteltek, akit mindenfelül vagy személyesen, vagy levélben kerestek fel, hogy hálálkodjanak, köszönetét mondjanak egykori tanáruknak és aki a kiváló, az életben előkelő pozíciót elfoglaló férfiak hosszú, hosszú sorára hivatkozhatott mint volt olyan tanítványokra, akik mesterüket a szeretet minden jelével elhalmozták. És mit is számított évente az az egy-két háládatlan, érdemeden ifjonc, a tanulók nagy serege mellett, amely a »Frici bácsi «-ért rajongott, a jó férfiú emlékezetét mélyen a szivébe zárta és az ifjúság egész rajongó szeretetével körül vette. Legendás alakká fejlődött ö idővel Személye volt az a központ, amely körül a tanulók iskolai élményei csoportosulnak. És központját képezte és maradt a Késmárk iránt érdeklő volt tanulóknak is. Mit csinál Scholcz az áldott jó Frici bácsi? Él-e még a nemes lélek? E kérdések az elsők közé tartoztak. És ha választ tudott adni a megkérdezett, akkor a kérdezők ajkai megnyíltak, szemeik örömtől sugárzottak, arcukon kigyuladt a fiatalkori lelkesedés lángja és meséltek, meséltek régi jó időkről, szép tanuló éveikről és mindegyikében szerep jutott Scholcznak mint tanárnak vagy igazgatónak. Mert a líceum pártfogósága több Ízben ruházta rá a buzgó és jeles tanférfiura ezt a gondterhes hivatalt is. De Scholcz nemcsak az iskoláé volt, hanem amint az 30 és 40 éves tanári jubileuma alkalmával is fényesen bebizonyult, amikor az egész város részt kért az ünnepélyből, egyúttal a közé, a társadalomé, a városé, a Szepességé, amely szükebb hazán igazán lelkesen, szivének minden szálával csüngött. A jó és hasz
