Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1911
9 nosért mindenkor és minden körülmények közt küzd, eszmények harcosává bármikor szegődik. Tollat ragad ezek szolgálatában és nemcsak irodalmi cikkeket ír az Arany János által szerkesztett Koszorúban, a Pesti Naplóban és az első szepesi lapban a Zipser Anzeiger-ban és más folyóiratokban, hanem közérdekű dolgokkal is a publicisztikai térre lép és így midőn Késmárkon 1881-ben megindul a német nyelven de mindenkor hazafias szellemben szerkesztett »Karpathen-Post« című hetilap, csakhamar főmunkatársa, majd 1882-ben már szerkesztője lesz a lapnak és ezen minőségben nagy buzgósággal, gonddal, odaadással 1897-ig szolgálja a közérdeket. Támogat e lap révén minden kulturális törekvést, minden mozgalmat, mely a Szepesség gazdasági, ipari, kereskedelmi fellendülését célozza, mely a turistikát és idegenforgalom emelését tűzte ki céljául. Ügyes tollát mindig szívesen bocsátja a nemes eszme szolgálatába. De amilyen kifogyhatatlan a szép és jó dicséretében, a régi szepesi erények, a múlt dicsőségének feltárásában, ép oly kereken utasít vissza minden személyeskedést és még a közállapotok jogos bírálata is nehezére esik. A társadalmi életből is kiveszi a maga részét. így alig hogy megalakul a késmárki férfi dalárda csakhamar buzgó tagja, majd lelkes elnöke lesz. Első dolga, hogy az egyletnek megírja szép jeligéjét: »Hazaszeretet és dal, lelkesít és vigasztal«. A zene és dal már kora ifjúságától fogva nagy hatással vannak költői hangulatú lelkületére, nincs boldogabb ember nálánál, amikor az iskolában kapott első aranyért, szíve vágyát teljesítve, hegedűt vesznek neki. Mint tanuló minden alkalmat megragadott, hogy magát a zenében és énekben kiképezze. A dal iránti kedvét különösen a jénai tartózkodás fokozza, ahol a német »burschok«-nak ugyancsak imponáltak a magyar ifjak szép magyar nótáikkal, viszont ők is nem egy szép német dalt tanultak meg tőlük. Kedvenc dala, melynek szövegét ő írta, míg dallamát a jó- hírű lőcsei zeneszerző Wagner komponálta, az eredetileg német, azután magyar nyelven: »Üdvözlet Szepességhez« című verse volt. E szép, a Szepességet dicsőítő himnusz elbájoló hangjai mindig könnyekre fakasztották.
