Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1910
7 házunk nem zárkózott el soha. Államunk törvényhozásának intézkedéseit hazafiui hódolattal fogadta, a tanügy terén reform-munkáját hivatástudattal magáénak fogadta mindig. Ormain a lelkiismereti szabadság szent zászlaját lobogtatta, véráldozattal védte, az egyenlőséget jogban és kötelességben hirdette és követte, a testvériség ellen, még az üldöztetés sötét időszakában sem vétett soha, a felvilágosodás elé a szellemi elmaradás köveit soha sem vitte, az eget nem zárta el, sót nyitva tartotta és közeibe hozni törekedett mindig. Törekvései és vágyai összeségével a haza szent határain belül maradt mindig ... Az Úr egy hálás tanítványban nagy jóltevöt rendelt ezen lyceum jövőjének e nagyigényü jelenben való biztosítására, ki . . . végrendeletében föörököséül nevezte ezen alma materét. Áldott emlékű Jóny Tivadar nagy alapítványának küljele ezen uj épület. Benne a protestáns példás áldozat- készség hithűséggel, mint szent forrással van jelképezve . . . Vallásos hálával adom át a nagy alapító nagy hagyományából felemelt ezen uj épületet rendeltetési céljának.« Intézetünk iránt, talán Jóny Tivadarhoz fűzött barátsága s annak végrendeletében kifejezett szellemi öröksége s nemes inten- ciójú akaratához való kegyeletes ragaszkodásból kifolyólag is, mindenkor különös, nagy jóindulattal, szeretette! viseltetett. Annak anyagi és szellemi haladását szivén viselte s előmozdította. Azért líceumunk hálás kegyelettel őrzi emlékét mindenkor! Aki Zelenka erőteljes, imponáló alakját, egészségre valló arcát látta, azt hihette, hogy 70 évet meghaladó kora dacára, még sok év van hátra életéből. Fájdalom, nem így volt. A testileg s lelkileg egyaránt erős hatalmas férfiút az 1910. év nyarán betegség támadta meg; ősz óta állandóan betegeskedett. November hóban Budapestre utazott, hogy megvizsgáltassa magát. Az orvosok San Remoba küldték. De már késő volt, egyre gyöngébb lett és ezért hazatért Miskolczra. Betegségében, halálában is nagy volt, erős volt, nem mindennapi volt. Az emberi szenvedés elviselhetlensége sem bírta arra, hogy szenvedésében, haláltusájában kicsinyes emberi kétségbeesés, viaskodás, halálfélelem torzítsák el nyílt arcának nemes vonásait, jajszó nem hagyta el ajkát, szenvedésekről nem panaszkodott,
