Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1910
8 hogy meg ne szomorítsa azokat, akik szivéhez nőttek. A halál közelségének és kikerülhetlen bekövetkezésének teljes tudatában készült az utolsó útra. Csodálatos elhatározó képességű energiája még a halálban sem hagyta cserben. Még a halála előtt egy fél órával is hihetetlen módon birtokában volt elhatározó képességének, ura az akaratának. Reggel fél hat órakor még felöltözött, hogy dolgozó szobájába menjen, de mikor érezte, hogy lelkének, világos öntudatának eltökéltsége hiábavaló, a test, a kihűlő félben levő, erejét vesztett test nem engedelmeskedik többé, szomorúan hanyatlott vissza karosszékébe, majd visszafeküdt ágyába és pár perc múlva, a falnak fordulva, méltóságteljes nyugalommal, apostoli szelídséggel költözött át ama jobb hazába.*) Halála hírére a líceumi iskolatanács december 5-én tartott ülésében az elhunyt főpásztor emlékét s nagy érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítette s elhatározta, hogy mély fájdalmának és részvétének kifejezését jegyzőkönyvi kivonatban juttatja el a megboldogult családjához és az egyházkerülethez, a temetésre az intézet képviseletében Rirchknopf Gusztáv lelkészt, Kafátsony Zsig- mond igazgatót, Bruckner Károly és dr. Banczik Samu líceumi tanárokat küldi ki, koszorúmegváltás fejében pedig 50 koronát adományoz a helybeli evang. egyháznál a megboldogult által tett Zelenka Pál-alapítványra. Temetése december 6-án impozáns részvét mellett ment végbe Miskolczon. Az evang. templomban, hol a megboldogult koporsója díszes ravatalon volt elhelyezve, Terray Gyula gömöri föesperes imája, s a miskolczi daláregylet éneke után Gyurátz Ferenc, a dunántúli egyházkerület püspöke mondott klasszikus szépségű, könnyekig megható gyászbeszédet. Gyürky Pál, kishonti föesperes áldása után a koporsót sok ezer főből álló gyászoló közönség kisérte ki a mindszenti temetőbe, hol a sírnál Geduly Henrik, kerületi főjegyző mélyen átérzett, tartalomban és előadásban egyaránt kiváló szép búcsúbeszédet, majd Csók György, miskolczi lelkész magas szárnyalású imát és áldást mondott, mire bezárult a családi sírbolt, hogy magába fogadja Zelenka Pál *) L. a miskolczi Ellenzék 1910. 144. sz., melyet több helyen felhasználtam.
