Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1909
17 vagy sugallatszerüen megkezdett, azt Budenz rendszeresen és tervszerüleg folytatta, a maga babérjával Hunfalvy homlokát is ékesítvén.«1) A nyelvtudomány mezején elszórt magvak érlelését még inkább siettette az a kedvező körülmény, hogy Hunfalvy a tudós, de lélekben és testben megtört Reguly Antal bizalmát s becsülését megnyerhette, ki a magyar szempontból oly fontos vogul nyelvet fedezte fel. Az értékes nyelv- és népkutató uráli útjának kincseit Hunfalvy dolgozta fel és adta ki s tartalmas nyelvi fejtegetésekkel magyarázva, bebizonyította, hogy vogul és osztják legközelebbi rokona a magyarnak. A nagy reformátor lelkében már előbb is felébredt egy északi út gondolata, hogy személyes tapasztalatai alapján eszméinek meglegyen az óhajtott sikere, mert Magyarországon még sokan ellenszenvvel fogadták a finn-ugor atyafiságot. Régi vágyát nem sokáig hordta keblében s már 1869. nyarán elindult Finnországba. Tapasztalatokban gazdag megfigyeléseit, szemléleteit »Utazás a Balt-tenger vidékein« címen 1871-ben magyarul, három év múlva pedig németül két vaskos kötetben adta ki. E munkája révén, mely — Schott Vilmos híres német sinologus szavai szerint — »a legteljesebb és legjelentékenyebb mü, amely Finnország és Esthland lakóinak a természethez és az orosz birodalomhoz való viszonyáról mindekkoráig nyomtatásban megjelent«, a kir. Porosz Akadémia 1873-ban levelező tagjának választotta meg. Hunfalvy irodalmi működésének ezután ismét új munkaköre nyílik s nyelvészeti munkásságát háttérbe szorítja az ethnographia, majd a história. Ezt szolgálta életének utolsó húsz esztendejében. Néptani és őstörténeti nyomozásaiban elveti a krónikák, mondák és hagyományok megbízhatatlan, hízelgő ábrándokkal átszőtt adatait, mert csak egy hagyományt ismert el, »mely bizonyosabb és beszédesebb minden más hagyománynál s ez maga a nemzet nyelve.« Nyelvészeti adatok segítségével oly szerencsés kézzel fejtegette az őstörténeti kérdéseket, a magyar faj és nép történeti fejlődését, hogy azok, mint a művésziesen összerakott mozaikkockák oly egységes képét adják a magyar nép lelki világának, ’) Szily Kálmán: Hunfalvy emlékezete. Magyar Nyelv VI., 1 füzet, t
