Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1909

11

engedték át.1) Iskolánk békéje így tehát teljesen helyreállott, ami annál könnyebb volt, mert Hunfalvyban személyeskedésre inger soha sem mutatkozott s a díszes állás elnyerése sem szolgált hiúságának kielégítésére, hanem minden idejét lefoglaló munkásságának méltó jutalmazására.

Azonban a második jogi tanszék felállításának szükséges voltát azután is égetőnek vélte, mert az volt sejtelme, hogy felállításával intézetünk korszerű fejlődése és haladása versenyképes lesz annál is inkább, mert míg más intézetben egy év alatt, nálunk a megfelelő tanerő hiánya folytán két év alatt fejezhették csak be a jogi tanulmányokat.

Jótékony igazgatásának meg lett a kívánt eredménye és 1846. július 12-én az iskolai közgyűlés »a tudományos és jeles paeda- gogiai tehetsége által kitűnő« Hunfalvy Jánost választotta meg a második jogi tanszékre, »ki is testvérének magasztos intentióit elvhű következetességgel erélyesen támogatva vele és többi kartársával karöltve nem csekély befolyást gyakorolt intézetünk felvirágoztatására.«2)

Midőn öccsét munkatársává tette, ugyanakkor családi tűzhelyet is alapított, mert »képzelt dalai-láma magányában« nem érezte magát boldognak. Bár még 1841 -bens) azt írja: »alig tudom, mi a szerencse. Mennyiben mások gondolkozását ismerem, nem voltam szerencsés«, öt év múlva bizonyára szívesen cáfolta volna meg e szavait, mert szerencsés s boldog házassága által méltó s művelt lelkű élettársat talált Rock Karóimban, Rock István pesti előkelő iparos leányában, kivel példás családi életet élt. A családi boldogság még inkább növelte munkakedvét s ez a korszak valóban intézetünk aranykorszakának nevezhető. A kitűnő tanerők s fökép a két Hunfalvy-testvér az intézet hírnevét az egész országban ismertté tették. Fájdalom azonban, ez a korszak nem tartott

J) Frakuói Vilmos a Hunfalvy-Album XI. oldalán ezt írja: Tanártársainak és az intézet felügyelőinek tisztelete, melyet az intézetre is fényt árasztó munkásságával kivívott, fényesen nyilatkozott abban, hogy az 1816—7-iki tanév elején a főiskola élethossziglani igazgatójává választatott meg.« Nagynevű tudósunk ezen jóhiszemű állításával szemben, az igazság érdekében tartozunk annak a kijelentésével, hogy nem élethossziglan, hanem csak — mint említettük — hat esztendőre engedtek át neki az igazgatói tisztséget.

2) Palcsó J.: Késmárki lyccum története. 68. 1.

s) Athenaeum 1841. II. félév 47. sz. 736, 1«