Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1909
JO Csodálatos munkaszeretetével azonban nemcsak ügyvédeket és állami hivatalnokokat akar nevelni, hanem embereket és lelkes, hasznos honpolgárokat is. Mély kutatásokon alapuló jogtudományi előadásokat tartott és Plato, Aristoteles, Montesquieu, Rousseau, Hume, Smith Ádám, Fichte, List nemzeteket átalakító rendszereivel, irányeszméivel is megismertette hallgatóit, hogy »mint államférfiak a törvényalkotás, közigazgatás, törvénykezés és országgaz- dászat terén hazánk anyagi és szellemi érdekeinek feljebbemelé- sére vezércsillagokul követhessenek.«1) S ha még hozzá vesszük, hogy mint jogtanár kötelezve volt »a magántörvény, nyilvános és büntető, bányászati és egyházi törvény, politika, stylus curialis és a bölcsészeti osztályban a magyar irodalom előadására«2) valóban elenyészően aránytalan volt a fizetése: 240 pengő forint, a befizetett »didactrum« és a kerületi segély ötödrésze. Páratlan szorgalmú munkásságát áldás kisérte minden téren s működése korszakalkotónak tekinthető annyiban is, hogy előadásait latin helyett magyar nyelven tartotta, tanítványait tehát nemcsak a tudomány, hanem a nemzeti nyelv és szellem részeseivé is avatta. Széles terjedelmű feladatának azonban egyrészt egyedül megfelelni nem tudván, másrészt pedig félvén, hogy tanítványai csak egyoldalú s esetleg felületes műveltségre tesznek szert, egy második jogi tanszék felállítása mellett buzgólkodott s fáradozását tényleg siker koronázta. A tanszék felállítását ugyanis csak a pénzhiány akadályozta, de buzgalma s fényes példája — maga is 500 pfrttal járulván hozzá — lehetővé tette az égető kérdés sikeres megoldását. Az összegyűlt 6000 pforint azonban így is kevésnek bizonyult s így a második jogi tanszék felállítását bizonytalan időre elhalasztották. Hunfalvyt a dolog ilyen nem remélt fordulata elkedvetlenítette és sokan attól is tartottak, hogy állásáról le fog mondani. Hogy az intézetet ily súlyos és szinte pótolhatatlan veszteség ne érje, azért mindazon tanárok, kik az igazgatóságra igényt tartottak, lemondtak az ezzel járó minden igényekről és az igazgatói ^díszes állást minden igényeivel együtt hat évre neki ‘) Hunfalvy Pál: Székfoglaló beszéd. s) Palcsó István: Késmárki lyccum története.
