Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1908

Ami a száraz életrajzi adatokat illeti, nagyon megkönnyítetted feladatomat, mert te magad mondtad el azokat nekünk. Bzekböl megtudjuk, hogy 1849. szeptember 29-én születtél Szarvason. Az elemi iskolát, valamint az algimnáziumot Ujverbászon, a felgimnáziumot Szarvason végezted. A hittani tanfolyamot Pozsonyban hallgattad és 1869-ben letetted a hitjelölti vizsgát. Azután pedig Németországban a jénai egyetemen töltöttél egy esztendőt, öt évig nevelösködtél és miután a papi és tanári.oklevelet Rozsnyón megszerezted, 1874-ben a késmárki líceumhoz hivattál meg, ahol az 1906/7. tanév végéig működtél részint mint tanár, részint — 1891 1898-ig mint igazgató.

De hogy milyen áldásos volt ezen tanári működésed, erről nem igen írhattál, abban megakadályozott nagy szerénységed. Pedig szerénytelenség nélkül is hivatkozhattál volna a sok száz meg száz tanítványodra, akik egykor lábaidnál ültek, vájjon akad-e közöttük csak egy is, aki nem a legnagyobb elragadtatással emlékeznék vissza azon szép órákra, a melyekben remek előadásaidat hallgathatta. »Cajusnak« neveztek tanítványaid. Mi okból, nem tudom, de még inkább rád illett volna az »aranyszájú János« elnevezés, mert olyannak képzelem a keleti egyház híres püspökét, akit nagy szónoki tehetsége miatt ruháztak fel az »aranyszájú« jelzővel. Téged is ily megbecsülhetetlen képességgel ruházott fel az Isten és mindenesetre helyesen cselekedtél, hogy a történetet választottad szakodnak, a bölcsészet és hittan mellett, mert a történet fenséges alakjainak és nagy, világraszóló események tárgyalásánál érvényesülhetett kiváltképen e ritka isteni adomány. De a mellett is tanúskodnék még ma is számtalan volt tanítványod, hogy te nemcsak bálványozott tanáruk, hanem egyúttal legjobb barátjuk is voltál, aki nemcsak a tehetséget, hanem a törekvést és szorgalmat is méltatni tudtad, aki a lankadót támasztottad, a gyengét segítetted és sohasem mondtál le teljesen azon reményről, hogy a csekélyebb tehetségű tanuló is hasznos tagjává lehet az emberi társadalomnak.

Hanem a köztudomású jószívűséged, amilyen nagy áldás volt a te tanítványaidra és kartársaidra, a te életed folyására nem volt minden hátrány nélkül. Az ideális gondolkozásé embernek