Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1908
.1 ép az a hibája, hogy mindenkit hasonló gondolkozásának képzel, pedig de kevesen vannak a világon e fajtából. És te is kénytelen voltál a hálátlansággal megismerkedni, te is kénytelen voltál tapasztalni, hogy nem mindenki méltó az ember jóindulatára. Visszaéltek jószívűségeddel, sok bajt és kellemetlenséget okoztak neked és ennek a körülménynek tudom be, hogy életed nem folyt le olyan zavartalanul és olyan boldogan, mint ahogy te ezt megérdemelted volna. Embergyülölő mind a mellett nem lettél. A jó emberek és különösen kedves gyermekeid rajongó szeretete megnyugtatott és kárpótolt sok minden keserűségért. És midőn 33 évi áldásos működésed után két év előtt a jól megérdemelt nyugalomba vonultál, még akkor sem szakadtál el teljesen azon intézettől, amelyhez egész szíveddel hozzánöttél és amelynek életednek legszebb éveit szentelted. Fel-fel járogattál hozzánk, némely vizsgán is részt vettél és mindannyiszor megható módon nyilvánult meg a tanulóknak irántad való tisztelete, becsülése. Örömmel vettük mi is, valahányszor közöttünk megjelentél, örültünk szellemed írisseségének, ritka szép megjelenésednek, kedves, jóságos modorodnak, szellemes megjegyzéseidnek és szívből óhajtottuk, hogy a jóságos Isten hosszabbítsa meg minél továbbra életednek alkonyát. Mert mint a nap, ha sugaraival megaranyozza a hegyek ormait, elfeledteti velünk a borongós vagy viharos napokat, úgy a te szép életalkonyod is mindent elfeledtető szép és derűs volt. Isten másképen határozott. Mintha ő már itt a földön is megjutalmazni akart volna mindazért, amit az emberiség érdekében tettél, ritka szép halállal szólított el az élők sorából. Fájdalom nélküli, csendes elmúlás jutott neked osztályrészül 1908. december ll-én. Két kollegád alig tíz perccel halálod előtt még beszélt veled. Egy halk sóhajtás és lelked a mennyei atyádhoz szállt. De én azt hiszem, e sóhajban is azt fejezted ki, amit Chri- sostomus János mondott, midőn a császári udvar ármánykodása folytán száműzetésbe küldetett: »A szilárd sziklát a háborgó tenger hullámai hiába ostromolják, nem dönthetik fel.« Igen, a te jellemed tisztán áll előttem és ha sokszor el is keserítették életedet és érdemeidet elhomályosították is, mind a mellett Pál apostollal mondhattad: »Ama nemes harcot én megharcoltam, futásomat í*
