Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1908
14 Minden aggodalom nélkül elfogadhatjuk hát Kant-Lapíace elméletét, de ki is jelenthetjük egyúttal, hogy e tan sincs ellentétben a biblia előadásával és egyáltalán nem dönti meg az Isten létét. Ellenkezőleg ép ez az elmélet utal egy első mozgató erőre, melynek titkai előtt a tudomány ismét egy »igno- ramus«-sal kénytelen beérni. Mily tág tér nyílik ismét a vallás [számára 1 Hadd idézzük e helyt Spencert : »A titkok között, melyek annál nagyobbak lesznek, minél többet gondolkodunk róluk, fönmaradt az az egyetlen bizonyosság, hogy mindig egy végtelen örök energia van körülöttünk, melynek létét köszöni minden a világon«. Nem is teszünk kísérletet, hegy ezt az elméletet a biblia szövegével összhangzásba hozzuk, a fő az, hogy nem zárja ki, amint hogy nem is zárhatja ki a teremtőt; csak ráutalunk, hogy a naprendszer keletkezése előtti állapot p. o. megfelelhetne annak a chaosnak, melyet a Mózesról elnevezett könyv első szavai jellemeznek. A föld kiváltságos helyzetét sem igyekszünk megmenteni.1 Nézzük most a föld történetét, melyet a fönt említett Lyell helyezett új világításba. Cuvier, a tudományos paleontológia megalapítója ugyanis makacsul ragaszkodott Linnének a fajok abszolút állandóságát hirdető tételéhez és a fajok keletkezését olykép fogta fel, hogy a föld történetében nagy katasztrófák és megújuló teremtések ismétlődtek. Ezzel szemben Lyell angol tudós (Principles of Geology 1830) című munkájában a mostani földfelület keletkezését is tevékeny fizikai és kémiai, illetve geológiai erők hosszú időn át való fokozatos hatásából magyarázta. Ez az álláspont, mely szerint tehát világfölfordulás, mely minden eddig élőt kiirtott volna, nem volt soha, ma uralkodónak mondható a geológia tudományában. Eszerint az özönvíz bibliai története is a lehetetlen mende-mondák sorába tartoznék. Azt azonban igen sokan elismerik, hogy e bibliai legendában mégis igaz mag rejlik, valamely nagy áradás emléke, úgy, hogy ez a hagyomány tényleges természeti jelenséghez fűződhetett. Csakhogy ezek helyi jellegű katasztrófák voltak de egyetlen nagy áz egész földre kiterjedő áradásról nem lehet szó. (Weltall u. Menschheit. I 33 és II 12.) Suess Ede híres osztrák geológus szerint a bibliai legendára az a hatalmas vizáradat és vele kapcsolatos földrengés adott alkalmat, mely egykoron a Kufrat és Tigris folyamvidékét meglátogatta ; ennek emlékét őrizné úgy a bibliai legenda, mint a nála régibb babilóniai monda. Említettük már, hogy a biblia egyes állításai felett gyakorolt kritika nem érinti annak elévülhetetlen vallási tartalmát. Hogy volt-e özönvíz vagy 1 Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy nem az emberes az 6 cilja. nem a parányi fold és óz 6 élete a fő, hanem az Isten ; nem ő érettük van az Isten, hanem ők az Istenért; vagyis röviden nem geo- és anthropocentrikus, liánén theo- illetve ko mocentrik's álláspontra kell helyezkednünk. Csakhogy véges ismeretünkkel Isten ruhájának még a szegélyét sem érhetjük el a honnan és hová kérdésünkre pedig nem kapunk tényleges feleletet. (V. ö. Madách Az ember tragédiába XV. szín.)
