Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1908
13 einen gewaltigen Sprung«, (i. m. 210.). Idevág korunk egyik legnagyobb természettudósának az orosz Metschuíkoffnak állítása (Studien über die Natur des Menschen. Leipzig, 1904.), aki felteszi, »hogy az ember nem lassan vált el a hozzá legközelebb rokon anthropoid majmoktól, hanem hirtelen az intellektuális erőnek fellépésével, a variabilitás egy korszakában nagyobb koponyával, fejlettebb agyvelővel született. E gyors átmenettel a vegetatiós szervek, valamint az ivarszervek nem tartottak lépést, innen az ezekben mutatkozó disharmőnia.« Valóban az élet és az emberi szellem fölényének a kérdése a világtalányok közé tartoznak és a legtöbb tudós jól tenné, ha nagy szerényen bevallaná Darwinnal: »Annak a kutatása, hogy az élet mikép fejlődött, ki először, ép oly lehetetlen, mint annak a kutatása, hogy az észbeli tehetségek a legalacsonyabb rangú állatokban mikép fejlődtek.« íme, többnyire elismert tekintélyekre hivatkozhatunk, akiknek szava kérdésünkben döntő sulylyal eshetik a latba! A megoldás : Nyújtson a hit és tudás, elismerve egymás külön hatáskörét, békejobbot egymásnak. Helyesen mondja dr. Krausz Jakab : »A hitet kigúnyoló materializmus és a tudást üldöző vakhit, csak polarizatiója egyazon jelenségnek: a szélsőségig elfajult egyoldalúságnak. Kettejük között halad nyugodt méltósággal a tudás, amely hinni akar, a hit, amely tudni kíván. Minden bölcseségnek ez a quintessentiája, minden élet- művészeknek a vezérelve ez. A tudóst elvinni a legmesszebb határokig s a hol ereje fogytával lerogy, ott a hit balzsamával gyógyítani sebeit: a nagy kiengesztelésnek kegyeletes programmja ez« .... (Darwin tanai az iskolában 1905.) Az eddigiek után csak éppen megemlítjük, hogy a modern tudomány előtt semmikép sem állhat meg, amit az ó-szövetség az ember és a nő teremtéséről mond, legenda ez, semmi más. (I. Mózes 2, 7. és 21—22.) Ezzel áttérünk egy másik tantárgyra, a geológiára, melynek tanai szintén ellentétben látszanak állani a bibliával, különösen ennek a földre vonatkozó állításaival. Itt az u. n. Kant-Laplace-féle elméletet (mely részben az asztronómia körébe tartozik —) és Lyell tanait kell ismertetnünk. Az első elmélet szerint naprendszerünk ősanyaga eredetileg magas hőfokú gőzgömböt képezett. Ebben a gőzgömbben a nehézkedés folytán az anyagok összehúzódása állott be, úgy, hogy a középpontban egy sűrűbb tömeg, a nap keletkezett. A nap és vele együtt az őt körülvevő gőz és ködszerű anyag valamely ismeretlen külső oknál fogva mozgásba jött. Ennek folytán a gőztömeg legszélső része gyűrű alakban levált az eredeti gömbtől. Még több gyűrű is levált, amelyek összehúzódva a naprendszer bolygóit, tehát földünket is megalkották. Ismételten hangsúlyoztuk már, hogy Mózesnek nem volt szándékában akár csillagászatot, akár geológiát írni. Nem örök időkre szóló tudományos igazságokat akar hirdetni, hanem istenfélelemre és erkölcsös életre buzdítani.
