Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1908
12 Ép azért ma elő és élettelen között oly ür van, melyet a biológia nem tód áthidalni. Ma az élő csak élőből származhatik, ezt Pasteur kísérletei minden kétséget kizárólag kimutatták. Pia tehát egyes tudósok az ős korra vonatkozólag mégis össznemzést tételeznek fel, ez nem egyéb, mint egy csodának az elismerése, amivel csak azt igazolják, hogy az eredet megfejtésénél nem a tudás, hanem a hit dönt. Mit szóljunk azonban az ember kiváltságos helyzetéről, melyet a biblia statuál s mely a teremtés-történet másik főproblémája. Kivegyük-e az embert az általános fejlődés törvénye alól? És ha nem, valóban ő e a teremtés koronája ? Pia a fajok egymásból keletkeznek, az ember faja sem képezhet kivételt. Az embernek is kétségtelenül más, alsóbbrendű, eshetőleg rég kihalt állattól kellett származnia, mely még nem volt ember. Plogy fogjuk hát fel az ó testamentum ezen állítását, hogy Isten az embert a maga képére teremtette? Fel kell tennünk, hogy az ember évmilliós fejlődés után lett azzá, ami ma. Kezdetben tehát ember és állat közt alig volt különbség, ma ellenben az ember szellemi tekintetben maga mögött hagyta az egész állatvilágot. Csakis kiváló szellemi képességénél fogva mondhatni a legtökéletesebb lénynek, de hisz ép a szellem az ember lényege az, ami őt az állattól legjobban megkülönbözteti úgy, hogy Wundt azt mondja: »Es ist unwahrscheinlich, dass ans der heutigen Tierwelt einzelne Arten oder Individuen jemals jene Grenze überschreiten werden. Nur der Mensch ist einmal über jene Schranke hinweg geschritten, wie er aus niedrigeren Lebensformen aus allmählich zu der ihm eigenen Organisationsstufe gelangt ist, dies war der erste Schritt von der Natur zur Kultur und diese ist Selbstentwickelung des Geistes« (Wundt: Vorlesungen über die Menschen- und Tierseele), líp úgy, mint ma élő és élettelen közt különbség van, illetőleg az élő szerves lényekben a chemiai és fizikai erőkön kivül még egy ismeretlen is található, úgy ma az ember és állat lelke között is olyan a viszony, hogy az embernél az állatnál észlelt lelki jelenségeken kivül olyanok is vannak, melyek okát az állatlélektan segítségével ném igen tudjuk megmagyarázni. Fel kell tennünk, — erre jogosit emberi méltóságunkban vetett hitünk — hogy az emberi magasabb szellemi fejlődés csirája már abba az ős alakba bele volt helyezve, melyből a mai ember származott. P Így elembe véve azokat a bámulatos alkotásokat, melyeket az emberi szellem létrehozott, érteni fogjuk azokat a tudósokat, akik az emberi szellem fejlődésénél ugrásszerű mozzanatot téleleznek fel. Wundt idézett szavai már közeljárnak ily nézethez, kifejezetten ezt vallja Dennert : »Es ist mir naturwissenschaftlich nicht möglich dem Menschengeist aus der Instinkt- und Gedächtnisseele des Tieres abzuleiten, hier stehe ich von einer gähnenden Kluft, heute sowohl, wie in der Vorzeit. Nun wohl, so kann ich sie auch nur überbrücken durch
