Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1908

8

Nem kívánunk lehetetlenséget, nem kívánjuk, hogy a vallástanár azokat az uj tanokat részletesen ismerje és tüzetesen fejtegesse, arra nincsen idő, elég, ha rámutat az illető elmélet mivoltára és azután példákkal illusztrálja, kiemeli, hogy a tudományos elméletek és feltevések nem döntik meg sem a keresztyén világnézet, sem a vallásos hit lényegét. A vallásos érzület ugyanaz évszázadok, sőt évezredek óta, csak a hozzája fűződő képzetek, a formák, melyek között megjelenik, változnak meg az idők jártával. Mióta a Kopernikus rendszere átment tudatunkba, azóta az Istenről való képzetünk a végtelenségig megnagyobbodott, mi véges lények pedig kisebbedtünk. Ha a tanárt ily szempontok feltárása mellett igazi vallásos lelkesedés, a keresz- tyénség világátfogó jelentősége és páratlan erkölcsi hatásáért való benső nemes rajongás hatja át, akkor csakhamar észre fogja venni annak visszaverődő sugarait növendékei szivében is. Amit eddig mondottunk, az legfőkép a VIII. osztályra, tehát a legfelsőbb fokra vonatkozik. Feltétlenül megkívánjuk, hogy a hit- és erkölcstani penzum körében kellő hely jusson az apologeti kának, melyről tankönyviróink eddigelé úgyszólván teljesen megfeledkeztek. A római katholikusok e tekintetben rég túlszárnyaltak.

Meg kell még jegyeznünk, hogy nagyon fontos a vallástanitásban is bizonyos fokozatok kellő megtartása. Az egész vallástanitás centruma Jézus Krisztus személyisége és müve. Vele kell foglalkoznunk, őt kell láttatnunk minden fokon. Máskép álljon a kisded, máskép a serdültebb gyermek, máskép az ifjú elé. Igen szépen fejtegeti ezt Masznyik i. m. 14. lapján. Nem tehetem, hogy ide ne iktassam e szép passzus néhány mondatát: »A kisded elé állítsuk oda a kis Jézus képét, azt az édes, jó pásztort, aki báránykáit szereti és angyalaival őrzi, védi, gondozza, akit csak a rossz emberek nem szeretnek, sőt akit rossz emberek már bölcsőjében üldöztek, majd keresztre feszitették, de aki feltámadott, él s minden gyermek szívbe be akar térni.«

»A serdültebb gyermek elé állítsuk oda mint fényes, tiszta, tökéletes példaképét, mint minden jónak megtestülését ....

Az ifjú előtt pétiig álljon ott, mint minden szív örök vágyának, az Isten országának meghozója, közlője . . .«

Megmondtuk azonban azt is, hogy minden tanár köteles a vallástanárt tőle telhetőleg szép, de nehéz munkájában támogatni.

Valamint a vallástanártól nem követeljük meg, hogy a saját szakmáján kívül eső tantárgyakban részletekbe menő jártasságot szerezzen, ép oly kevéssé várhatjuk a más szakbeli tanároktól (főleg a természettudomány tanáraira gondolunk), hogy a teológiai tudományokban szerezzenek alapos tájékozottságot. De filozoliai műveltséget tőlük minden esetre kívánhatunk, igy főleg stúdiumának ismerettani hátterének és metafizikai végkövetkeztetéseinek az ismeretét. Ezzel a világért sem kívánjuk azt, hogy a természet- tudományok tanára délibábos metalizikai spekulációkkal mulattassa nővén-