Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1908
9 dékeit a maga óráin, a természettudomány le nem mondhat arról, hogy mindenben és mindenütt törvényszerű összefüggést keressen és okszerű történést mutasson ki. De azt igenis meg kell követelnünk tőle, hogy ismerje el tudományának határait is, legyen áthatva attól a tudattól, melyet Poincaré szavaival Így fejezhetünk ki: »Amit a tudomány segítségével elérhetünk, az sohasem a dolgok igazi lényege, ahogy a naiv dogmatikusok gondolják, csak azoknak egymáshoz való vonatkozásai, ezeken a dolgokon kívül az ember számára nincs megismerhető valódiság.« (H. Poincaré : Tudomány és feltevés. Bdp. 1908. 3.1.) Ez a határ az, ahol tudomány és hit, reális tantárgyak és a vallástan békejobbot nyújthatnak egymásnak. A természettudományok tanáraitól ne is kívánjunk többet, mint hogy alkalomadtával reá világítsanak minden tudomány befejezetlenscgére — e tény nem alacsonyitja le szakjukat, hiszen a legnagyobb világhírre vergődött tudósok is mindig megvallolták, hogy a tudomány örökké befejezetlen épület a hit hozzájárulása nélkül. Ezenkívül olykor-olykor meglehet érinteni az isteni szellem rendező és intéző működését, amint a természetben és történelemben nyilvánul, de mindig és min" denütt Isten kezét látni és nevét előrántani nemcsak lehetetlen, de,kártékony hatást is eredményezhetne, mert ez vallási, nem tudományos szemlélet volna. Viszont azonban, amint helytelen utón jár a vallástanár, ha a dogmákat kész törvényeknek, tényeknek leközli és nem törődik azzal, mikép fogadja be az ifjú skeptikus hajlama, ép oly téves utón jár az a természet- tudós tanár, aki tudománya változó elméletéit és feltevéseit megdönthetetlen tényeknek állítja oda és elveti mindazt, ami ezekkel, esetleg csak látszólag ellenkezik. Hit nélkül egyetlen szakember sem lehet el — nem minden tétel kézzel fogható, pl. az éter vibrációja, a gravitáció általános érvénye elfogadása céljából a hit bizonyos nemére van szükség. Ne tegye hát gúnyos, csufondáros megjegyzések, vagy célzások tárgyává a hit mélyéből eredő képzeteket. Tudományos és vallásos elmélet közt ellentét van, de ez nem kibékitethetetlen, ép oly kevéssé, mint a világi kutatás eredményei és a vallás lényege között fenforgó ellentét A tudomány terén a bizonyiték minden, a vallás terén ez keveset vagy semmit sem jelent, a tudomány csak okszerűséget keres, a vallás célszerűséget, amaz a közelebbi magyarázatot adja, emez a véglegest; a természettörvények mögött ott rejlik az Isten, aki általok hat és minden létezőnek a végső oka. Ismételjük, nem volna üdvös, ha a természettanár minduntalanul bele mélyedne az ily fejtegetésekbe, nincs is ideje reá, de egyszer-másszor reá kell mutatnia arra a sok talányra, mely az embert körülveszi. Ezen általános megjegyzések előrebocsátása után, a következőkben kísérletet mutatunk be, hogyan képzeljük a mondottak megvalósítását a gyakorlatban, illetőleg mi módon lehet a középiskolai tanítás felsőbb fokán a feltoluló kérdéseket keresztyén szempontból megvilágítani és ezzel az ifjak
