Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1908

6

és ez a mozgalom bizonyára nem lesz meddő, feltétlenül szükséges azonban, hogy e törekvés vezérszempontja az legyen, hogy a vallástanár a keresztény hit igazságait korunk felfogásának megfelelően, tehát modernebb szellemben i n t e r p r e t á 1 j-a.

A vallástanárok tartoznak figyelemmel kisérni a többi tudományágak haladását, hogy előadásaik éles ellentétbe ne kerüljenek a tudományok mai álláspontjával, vagyis inkább, hogy a sokszor csak látszólagos ellentéteket valódi összhangzásba hozzák.

Nem hiszem, hogy volna vallástanár, aki a német dr. Zange e szavait alá nem Írná: »Unwahr und unvveise wird der Religionsunterricht, wenn er den Schülern vorgerückten Alters und weiteren Blicks die Schwierigkeiten und Rätsel verhehlt, welche die heilige Überlieferung und die christliche Offenbarung dem wissenschaftlichen Denken bietet und geflissentlich die Theorien verheimlicht, durch welche die Wissenschaft die Rätsel zu lösen sucht.« (Baumeister: Handbuch derErziehung und Unterrichtslehre. Ill, I, 159.)

Ma rendszerint úgy áll a dolog, hogy a vallástanár halad a maga utján, előadja a maga rendje és módja szerint a tananyagát, de kartársai eljárásával nem igen törődik, nem vesz arról tudomást, hogy ők micsoda elveket, eszméket, ismereteket csepegtetnek a fogékony gyermek és ifjú lélekbe — de viszont meg kell vallanunk azt is. hogy a más szakok tanárai sem igyekeznek, hogy a vallástanárral karöltve munkálkodjanak a lelki erők össz- hangzatos fejlesztésén. Már pedig a jellemképzés csak úgy van biztosítva, haegységes, minden részében szervesen összefüggő képzetkört létesítünk a növendékek lelkében. Ez azonban lehetetlen, ha a tanórák egy részében oly világnézetet közlünk a tanulókkal, mely szorosan történeti és természettudományi alapon nyugszik, a vallástani órákban pedig szigorúan egyházi dogmatikus tanrendszert. Hogyan hidalja át a fejletlen lélek e 2 ellentétes világnézet között való űrt? Bizony az ifjúságnak ez nem sikerül sehogy sem ; ha magára hagyjuk, útvesztőbe kerül, melyből nekünk kell őt ideje korán kiragadnunk.

Nyilván való, hogy a vallástanitás nem mint egyes szak kezelendő, hanem minden tantárgygyal szoros és benső kapcsolatba hozandó. E célra pedig az egész tanári karnak közre kell hatnia, de legfőképpen a vallástanárnak (Masznyik i. m. 9.). Nézetem szerint ez meg lenne, ha a tanítás filo- zofikusabb szellemben folyna. Úgy értem ezt, hogy a vallástanárnak nem szabad csak a hitvallásokat és hittételeket leközölnie kész törvények gyanánt, hanem a gondolkodásbeli szabadság protestáns elvének megfelelőleg be kell őket vezetni a dogmák kialakulásának folyamatába, következéskép a vallásos élet problémáiba. Ezzel kellőkép egyengetné a talajt, melyben a saját hitbeli meggyőződésük lassan-lassan saját belső munkájuk alapján kisarjadhat. Itt nyíltságra, őszinteségre, de persze nagy tapintatra is van szükség, természetszerűen nemcsak a vallástanár