Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1907
3 V == 5, a tenyér öt ujja; 10 ujj = X = 10 ; ez utóbbi jel ugyan itt nem fordult elő, de valamennyien ismerték. így aztán megállapítottuk a felirat idejét: MDCCCXVIII, mert L+L — C, V + v x és I + I + 1 + I = V“, tehát a felirat s így valószínűleg az épület is 1818-ból való. A kis fiúk mindezeket lázas érdeklődéssel hallgatták és tanulták meg, az eredményt zajos ovációkkal kísérték és rögtön mind a táblához akartak jönni, hogy nekik számokat diktáljak, melyeket majd ők római számokkal kiírnak. Megtettem nekik. De már azt a kívánságukat, hogy az összes számneveket most tanuljuk meg, érthető okokból nem teljesítettem. Hátra volt még e felirat elemzése. A magyar fordítás alapján megmondották, hogy a »vigiliis, hospitibus, oblectamentis« szók részeshatározók ; észrevették, hogy kettő — is-re, egy ibus-ra végződik s rögtön megjegyeztettem velük, hogy a többesszámu részeshatározó végződése — is, vagy — ibus. Megtanultuk, hogy a mondatrészeket a latinban (az állítmányt kivéve) eseteknek nevezzük; a részeshatározó neve a latinban dativus eset, röviden: dativus. Azzal, hogy a destinata (= van szánva): állítmány, — elintéztük az egész feliratot. (Ac: kötőszó.) Régi líceumi épületünkön szintén van latin felirat, még pedig kettő. Ezek közül a felsőt másoltattam le a fiúkkal, mely így hangzik : Magno ConatV qVoD Vt eXstrVXere patronI nVnC pIa posterItas ContInVaVít opVs. Ebből is kihámoztuk az évszámot, lefordítottuk, elemeztük, megismerkedtünk néhány esettel, de itt már óvakodtunk az általánosítástól A 17-ik órán került a sor olvasmányunk tartalmi ismertetésére Ezzel kapcsolatban Pompeiről é« a római magánéletről beszéltem a fiuknak, kik mohó kíváncsisággal hallgattak és nem győzték eléggé megcsodálni a bemutatott képeket, gipszeket, sztereoszkop felvételeket. A szemléltetésre kiváló súlyt helyeztem, mert nézetem szerint is csakúgy alapos a tanítás a kezdő fokon, ha tárgyi tanítás; itt pedig különösen módomban volt az antik élet ezerféle apró érdekességével a tanulók érdeklődését felébreszteni és ébren tartani. Minden kínálkozó alkalommal megadtam és be is gyakoroltattam a szükséges tárgyi ismereteket A kis fiúk érdeklődése soha nem lankadt, tudásvágyuk ezer apró kiváncsi kérdésben nyilatkozott meg. Ami pedig a nyelvtani ismeretek gyűjtését illeti, ebben tanítványaimmal tisztán a nyelvtényekből indultam ki, tág teret engedve az indukciónak. Persze a végletekig ezt sem vittem; volt sok dolog, amit én közöltem velük, de bátran állíthatom, hogy nyelvtani tudásuk legnagyobb részét ők maguk indukálták. Ebben a tekintetben sokszor fékeznem is kellett buzgó- ságukat, mert néhány elevenebb eszű fiú könnyedén átugrott egy-két logikai fokozatot s minden átmenet nélkül fején találta a szeget. Elvem volt azonban, hogy a tanárnak a közepes tehetségüekhez kell alkalmazkodnia s így » 1*
