Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1907

2

Az elmúlt tanévben a kis könyvből az I. osztály növendékeivel az első négy képhez fűződő első 26 olvasmányt végeztem el. Az első képhez, mely a mezei lak udvarát ábrázolja az összes személyekkel, 10 olvasmány fűződik. A másodikhoz, mely római házat, utcát, boltot, kutat ábrázol, 6, —-a harmadikhoz (iskola) 5, a negyedikhez (vendéglő) szintén 5 olvasmány tartozik.

A tanítás szeptember 7-én vette kezdetét. Az első órán elmondtam a fiúknak, hogy mely nép beszélte a latin nyelvet, megismertettem őket Róma mondái eredetével, felhívtam figyelmüket a közbeszédben előforduló latin szavak nagy számára, valamint arra, hogy különösen nálunk Magyarországon mily nagy szerepe volt a latin nyelvnek. Már ezen az első órán elkezdtük az olvasás gyakorlását és pedig a hónapok neveivel. Az első volt »September« ; minden szóból egy-két olvasási vagy hangsúlyozási szabályt vontak el a fiúk, sőt a második órán megtanulták a septem, octo, novem, decem számneveket, s ebből folyólag azt is, hogy a római év Martius 1-én kezdődött. Roppant érdeklődés mellett sorra vettük ezután az iskolai élet, vallás, családi élet, természet, építkezés stb. köréből kölcsönzött latin szókat; megtanítottam őket ezenközben a »diarium« helyes kezelésére, eltiltottam őket a nyelvtani kézikönyv használatától. Minden megtanulni valót feljegyeztek a diariumba, pontosan, gondosan, — természetesen mindig magam is írtam a táblán azt, amit fel kellett jegyezniök. Szinte aggodalmas pedantériával szoktattam itt őket a rendhez és a gondossághoz, de mondhatom, hogy ez az igazán nagy fáradságom nem veszett kárba Mindez 8 órát töltött be. A kilencediken a magán- és mássalhangzók felosztását ejtettük meg, megállapítottuk a latin abc-t; megjegyzem, hogy itt eljárásom sokkal rövidebb volt, mint Gerébé, az általa ajánlott — bevallom, ügyes — hangtani részletezéseket ezen a fokon nem tartottam elkerülhetetlenül szükségeseknek.

Késmárk, mint afféle régi város, elég gazdag latin feliratokban. Felbiztattam tehát a fiúkat, hogy másnapra mindenki másolja le jegyzőkönyvébe — pontosan! a városi szálló latin feliratát A fiúk buzgón ki is vonultak és nem kis derültséget keltett városszerte, midőn délután 31 kis diák másol- gatta a szemközti gyalogjáróról aggodalmas gonddal a nevezett feliratot. Másnap örömmel mutatták nekem az iskolában és versenyeztek abban, hogy kié jobb. A felirat ez:

VIgILIIs hospItIbVs aC obLeCtaMentís DestInata.

Csodálkozva kérdezték, mért nem egyformák a betűk? Kedvező alkalmam nyílt itten a chronostichon megmagyarázására. Először megtanultuk helyes hangsúlyozással olvasni, azután megmondtam nekik, mit jelent magyarul, majd valamennyien megtanulták könyv nélkül is. Most leírtuk külön a nagyobb betűket, ilyen sorrendben: MDCCLLVVIÜ1I11I. Megmagyaráztam itt nekik az egyes betűk számbeli értékét. M = ezer, mert ezer latinul miile; D = 500, mert az M betű régi jele (|) volt, ennek fele pedig D; C == 100, régiesen ennek fele pedig L- vagyis 50; I = egy, egy ujj;