Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1907
áö játságos jelleget kölcsönöznek. A közelebb-távolabb fekvő várromok a Frangepánok, Zrínyiek örök dicsőségét, óriási hatalmát hirdetik. A vadregényes tájék, a reggeli friss levegő üdítőleg hatott ránk, ifjaink nótába kezdenek, a hangulat folyton emelkedik, valóságos verseny fejlődik, ki látja meg előbb a tengert? Némelyik a völgyben elterülő ködöt, vagy a szép tiszta eget véli tengernek. A szép kilátást már most nemcsak az alagutak zavarják, hanem a dühöngő bóra ellen épített hatalmas bórafalak is, melyek irigykedve zárják el egy-egy szép vidék panorámáját. De az érdeklődést még a kopár vidék sem csökkenti s visszafojtott lélekzettel várjuk a tengert. Várakozásunkat siker koronázta, mert egy sziklavágáson kirobogva, előttünk a legnagyszerűbb kép: a végtelennek látszó tenger. Ép szélcsend volt, s oly szelídnek látszott, hogy ifjú Robinzonjaink már a szárazon teljesen megbarátkoztak vele, s minden vágyuk az volt, mielőbb tengerre szállni. De tovább robog vonatunk s lábainknál terül el az egész Quarnero hegykoszo- rúzta partjával. Mily óriási különbség a tükörsimaságú tenger s a hóval fedett Monte Maggiore! Eltűnik a kopár vidék, a magaslatról még egyszer végigtekinthetjük a reggeli fényben pompázó tengert. Még nehány perc s vonatunk a házak között robog, még egy kanyarulat s Fiume forgalmas pályaudvarán állunk meg. Egyenesen a m. kir. tengerészeti akadémiában lévő szállásunkra mentünk, hol lemostuk magunkról a hosszú út porát s honnan gyönyörködtünk a remek kilátásban, hiszen Fiume, hazánk gyöngye, előttünk terült el a maga nagyszerűségében. De siettünk, hogy a kikötőben megszemléljük az oceánjáró hatalmas hajókat, hogy közvetlen közelből is láthassuk a tengert s a tengerpart nyüzsgő életét. De nemcsak a tengert, hanem a tenger csodás állatvilágát is megtekintettük a közelben levő aquá- riumban, mely kicsinyben megismertetett minket a tenger csodáival. Innen villamoson a Giardino Publicoba indultunk, előbb azonban megtekintettük a teljesen modern stylben épült fogadalmi templomot, mely egyszerűségében is hirdeti a hit nagyságát. A Giardino Publico (népkert) délszaki s teljes pompában diszlő növényei eszünkbe juttatták azt az éles ellentétet, mely hófödte Tátránk s a délszaki növényekben, babér és fügefákban gazdag Fiume között van. Alig tudtunk betelni a virágok illatával s a népkert kellemével, mely Fiume legkedveltebb sétahelye. Visszatérve, a tengerparton sétáltunk, megtekintettük a Lazarusz-hajó- javítógyárat, majd pedig a Kis-Ázsiából érkezett Kadia nevű teherszállitó- hajót, mely ép akkor rakodott ki. A barátságos hajólegénység a vitorlás minden részét megmutatta, mit ifjaink érdeklődéssel néztek meg. Közelgett az ebédideje s azért egyenesen a Riva Szapáryn lévő Hirth- féle magyar vendéglőbe siettünk, hol ízletes, kitűnő ebédet kaptunk. Sok időnk nem volt, mert az Isztriáno nevű hajó már jelezte a beszállást Abbázia felé. Örömtől repeső kebellel siettek ifjaink a nagy hajó fedélzetére; hiszen most szállnak először tengerre. Még egy csengetés s alig észrevehetően
