Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1907

21

indúl hajónk, s mi a tengerről nézzük Fiume szép s hajóktól hemzsegő kikötőjét. Csak a hullámok csapkodása, s a sirályok röpködése éreztette velünk, hogy tengeren vagyunk. Rövid háromnegyed órai hajózás után kikötöttünk Ausztria világhírű fürdőjében.

Hosszabb sétát tettünk a szép tengerparton, bámultuk a szép épületeket nyaralókat s szinte jól esett nekünk, mikor magyar szót hallottunk, sőt a zenekar még kurucnótát is játszott »Rákóczy-csárdás* név alatt. Abbázia tulajdonkép gyógyfürdő, de nem vize gyógyítja meg betegeit, hanem az illatos babér-, a virágzó narancs- s citromfák s a szelíd, égkék tenger, mely lelkünket önkéntelenül is a legboldogabb álmodozásba ringatja. Sokáig élveztük a természet e remekét, melyet az osztrákok oly gonddal ápolgatnak, s melynek világhírét folyton növelik.

Az Isztriánon tértünk vissza Fiúméba, megtekintettük az esti korzót, melynek fénye s a különhöző népek tarkasága szokatlan volt a kisvárosi diákjainknak. Pihenni tértünk s másnap friss erőben folytattuk tanúlmányunkat Fiúméban. A magasan s szép helyen fekvő tengerészeti akadémia ablakán kitekintve, örömmel láttuk, hogy a hajók a nemzeti ünnepen (ápr. 11) lobogódíszt öltöttek, de sajnálattal hallottuk, hogy márc. 15-én teljesen hiányzott a hajók fellobogózása.

Már korán reggel indúltunk a Frangepának ősi várának, Tersattónak megtekintésére, de útközben a díszes kormányzói palotát is megnéztük, melyen ott lengett a magyar trikolor, jelképezvény a magyar állami hatalmat Ezzel szemben láttuk a középkori Fiume erődítményének, a négyszögű csonka torony maradványát. Szép úton haladtunk a Villa Giuseppeig, a legmagyarabb főherceg palotájáig, melyet azonban csak kívülről tekinthettünk meg. Onnan Tersatto felé igyekeztünk, melyre 411 lépcsőn egy fél óra alatt értünk föl. A hegytetőn árnyas helyen emelkedik a Madonna del Mare, a tengerészek búcsújáró temploma, melynek legendái, s a templom belsejét teljesen elárasztó ^fogadalmi képei mintha hirdetnék, hogy aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre. A templomtól nem messze büszkélkedik a romjaiban is fönséges Tersatto vára. Remek kilátás nyílik innen az egész Quarneróra; a tenger partján csillogó Fiúméra, a dalmáciai s isztriai partvidékre. Mily fönséges látvány! Alig tudunk betelni nézésével. A várból a Fiumára folyóhoz ereszkedtünk le, melynek partján lesétálva, a Fiumára csatornáig jutottunk. Bámultuk a nyüzsgő, tarka, élénk életet, a kis halászbárkák s a dalmát vitorlások zöldség, fa- és borrakományát, mely az őshajózásnak képét viseli magán. Az egyik vitorlás napsütötte legénysége szíves előzékenységgel kínált meg egy pohár dalmát borral. Majd a halcsarnokot néztük meg, hol ifjaink nem győzték csodálni a mindenféle tengeri halat és rákot, a vásárcsarnokban pedig a sok déli gyümölcsöt. Vendéglőnkben megtízóraiztunk s villamoson kimentünk a Danúbius hajógyárba melynek nagyszerűsége mindnyájunkat meglepett, Dolzáni Rezső és Bem-