Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1907
19 ségét, történelmét, földrajzát pedig semmiféle tankönyvből nem ismerheti meg úgy a tanuló, mint a közvetlen szemléletből, a közvetlen tapasztalatból. E kérdés helyes megoldása természetesen megfontolást s munkát igényel. De addig is a magas tanügyi kormányunk megkísérelhetné ez eszme megvalósítását itthon, miáltal a magyar tanügynek oly szolgálatot tehetne, mint kevés mással. Mert ha ez megvalósul, akkor minden nagy nemzeti ünnepen ott lesz az egész magyar ifjúság, akkor csodálhatja, megismeri hazánk természeti szépségeit, megtekinti a »hősvértől pirosuk gyásztereket* s dicső emlékhelyeket, elzarándokol nagyjaink, nemzeti hőseink sírjához s »gyújt régi fénynél uj szövétneket !* * * * Régi óhajunk teljesült, midőn a velencei kirándulásra indúltunk, melyen intézetünk lelkes igazgatója is részt vett, ki széleskörű ismereteivel, gazdag tapasztalataival előmozdította s biztosította a kirándulás sikerét. Fogadja érte hálás köszönetünket! A szükséges előkészületek megtétele után ápr. 8-án este indultunk a hosszú útra s egész éjjel utaztunk Kassán át Budapest felé, hová 9-én reggel érkeztünk meg. A fővárosi tartózkodás rövid idejét okosan óhajtván felhasználni, azonnal az országházhoz siettünk, melynek impozáns, hatalmas kupolája, szép tornyai s díszítései teljesen lekötötték figyelmünket Még inkább csodáltuk a pazar díszben ragyogó belsejét! Az egyik karzatról meg- halgattuk a házszabálytevizió-vita befejezését s azután kerületünk képviselőjének, Burgyán Aladár úrnak, szíves kalauzolása mellett megnéztük az egész országházat A csodás fényű társalgó, a fönséges kupolaterem, miniszteri szobák, a delegáció és a főrendiház ülésterme valóságos ámulatba ejtett mindnyájunkat. Azután megnéztük Zala György szép müvét, az Andrássy-szobrot s gyönyörködtünk a Dunára s a budai részekre nyíló szép panorámában. A jó étvággyal elfogyasztott ízletes ebéd után sétáltunk a városban, megnéztünk szép fővárosunk nevezetességeit, színházait, a nyílegyenes Andrássy- útat, majd földalatti villamoson kimentünk a ligetbe. Rövid séta után gyönyörködtünk a műcsarnok tavaszi tárlatában, melynek alapos megtekintése után vacsoráim indultunk, mert már 6 órakor tovább kellett utaznunk Fiume felé. A fiumei gyorsvonat külön kupéjában helyet foglalva, búcsút mondtunk az esti villanyfényben úszó fővárosunknak Egész éjjel utazván, csak Zágrábnál ébredtünk fel, s robogó vonatról néztük Horvátországnak holdvilágnál is szép s érdekes fővárosát. Nemsokára hajnalodni kezdett, eltűnt az álom szemeinkről s érdeklődésünk fokozódik, midőn vonatunk folyóton kanyarog az emelkedő pályán, miáltal szebbnél-szebb tájék tűnik szemeink elé. A távolban magas hegyek hófedte csúcsokkal, közelben szédítő mélységű völgyelések, remek fenyvesek váltják fel egymást, majd pedig sziklahasadékok, tölcsérszerü üregek s mélyedések, melyek a Karsztnak oly sa2*
