Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1907
15 vetkeztetésre, illetőleg az észletre kerül rá a sor. »Ha két teljes rokon (= 1—2 közös fogalommal bíró) Ítélet származik egymástól közvetlen következtetésnek, vagy az értelem következtetésének neveztetik. Hogy ha pedig csak részben rokon ítéletből egy harmadik és pedig új ítélet származik, az ész következtetésének, vagy észletnek neveztetik.« A 4-ik fejezet a tudományos idomokkal foglalkozik (értelmezés, elosztás, bizonyítás). A második főrész az »alkalmazott logika« címet viseli; arra tanít, »mikép a gondolkodás alakjai ismeretünk különféle nemeire alkalmazandók, hogy ezek logikai világosságra emeltessenek.« Az első szakaszban szól ismereteink különféle- ségéről, egészéről, hatásairól s gondolkodó tehetségünk szervezéséről. »Emberi ismeretünk kútforrásai — úgymond — részint az érzékiségben, részint a tiszta mathematikai nézetben, részint a tiszta észben találtatnak. Az első szolgáltatja az empirikái, általában a történelmi ismereteket, a második adja a tér, idő, dolgok nagysága stb. ismeretét és elkülönözve a mathematikai ismeretet, végül az észbölcselmi ismereteket A két szakasz ismereteink felvilágosításáról és ennek segédeszközeiről, a logikai igazságról és tévedésről emlékszik meg, a befejező szakasz (módszertan) a feltalálási és oktatási módszereket isméi teti. Térjünk át végül a metafizika főgondolatainak az ismertetésére. Szerző az előszóban hangsúlyozza, hogy ismerő tehetségünknek nemcsak érzéki, hanem tisztán intellektuális oldala is van, továbbá egy a 2 ellentétet közvetítő oldala (= tudás, hit, sejtelem.) Kimondja, hogy müvének célja, »Das Vorhandensein, die Berechtigung und das Zusammenwirken dieser Elemente, als gleich berechtigte Zweige einer und derselben Erkenntnisskraft nachzuweisen und so jeder einseitigen Weltanschauung vorzubeugen, besonders aber dem Materialismus und dem Unglauben sein Unrecht nachzuweisen und eine selbstgenügende Welt- und Lebensansicht zu begründen.« A metafizikának, vagy ismerettannak feladata szerinte megismerésünk elveinek a kifejtése. Ezután ismerteti szerző megismerésünk feltételeit: szemléletformák és értelmi fogalmak: kategóriák, majd a metafizika mathematikai és dinamikai alapelveit (ilyenek: a szubstancia állandósága, a kauzalitás és a kölcsönhatás elve.) Ezek az alapfogalmak és alapelvek a tapasztalat lehetőségének feltételei, nélkülök tapasztalat nem lehetséges; mint tiszta észbeli megismerésünk integráló alkatrészei pedig a legmagasabb természettörvényeknek tekinthetők, melyek a fizika és mechanika alapját képezik. Az a kérdés már most, hogy lehetséges-e a metafizika alapelveivel az érzékfeletti dolgok ismerete? Igaz, hogy vannak tiszta értelmi fogalmaink, nevezetesen a kategóriák. Csak hogy ezek nem adnak nekünk képzeteket a dolgokról, hanem csupán gondolati formák. Ezek is, meg a tér és idő mint érzéki formák magukban véve üresek és csak az érzékiség által nyernek tartalmat. Ep azért a magasabb igazság eszméit csak az empirikus ismeret korlátainak tagadása által fejezhetjük ki. Ez pedig az abszolút, vagy korlátlan eszméje
