Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1907
16 által történik.5) Mi a dolgokat ugyanis nem ismerjük meg közvetlenül, hanem sajátos felfogó szemeink segítségével, így a dolgok léte a mi ismerésmódunktól lesz függővé. Ezzel szemben a szükséges és tökéletes egység törvénye a dolgok oly létét postulálja, mely független a megismerés feltételeitől. — Ez az abszolút vagy örök lét. Azt a meggyőződést, hogy a jelenségeknek ez az igaz lét képezi alapját, Fries spekulatív hitnek nevezi. E lét lényege pedig a tökéletes egység és egyszerűség; így jutunk el a lélek mint abszolút szubstancia, a szabadság és az istenség eszméihez, mely utóbbi az ész transcendentális ideálja. Ez az ideál pedig, — miután az ész, legfőbb törvénye értelmében befejezettséget követel, — az összes korlátok negációja által jön létre oly módon, hogy azon tárgyat gondoljuk, mely a szemlélet és megismerés mindennemű korlátáitól független. Megismerésünknek ezen eszmék által való elhatárolása megóv attól, hogy ne tapasztalati ismeretet tekintsük egyetlen ismeretnek. Ez az eszme negativ eredete, melyben eszességünknél fogva hiszünk. (A hit tehát az eszünk valóságába vetett bizalom.) De az erkölcsi érzelem kapcsolatban a befejezettség eszméjével az érzéki világ jelenségeit az örök igazságra vonatkoztatja, midőn az érzelem közvetlen eszthetikai ítéletében az érzéki világot az eszmék szerint Ítéli meg és így benne (az érzéki világban) a dolgok lényegét sejti. Ilykép a tudás, hit és sejtelem a meggyőződés azon 3 formája, melyek által ismerésünk teljessé lesz. »Im Wissen erkennen wir die Welt als Erscheinung, im Glauben erheben wir das Ewige über die Erscheinung des Endlichen und in der Ahnung wird uns die Welt der Erscheinung zu Deuterin des ewig wahren Wesens der Dinge.« A lélek, a szabadság és az istenség Irauscendentális eszméi azok, melyeknek az ész objektiv realitást tulajdonít. Ezek tehát örök igazságot tartalmaznak és igy minden vallás alappillérei gyanánt szolgálnak. Ok azonban az érzékfeletti világrend létének csak a formáját nyújtják, melynek tartalmáról az embernek nem lehet közvetlen felfogása. Miután azonban az ember az örökkévalót a jelenben akarja szemlélni, erre szinte önként kínálkozik a természet és művészet, a nyelv terén pedig hozzá járul a vallásos költészet (mitológia.) A vallásos költészet legtisztább gondolatai a kötelesség és a szeretet. »Gott ist die Liebe, die Welt der ewigen Wahrheit ist das Reich der heiligen Liebe. E szép passussal végződik Steiner metafizikája. Távol legyen tőlünk, hogy e jó öreg tudóstól felépített élet- és világnézetet, amelyben szíve, lelke nyugodalmat talált, a kritika bonckése alá J) Érdekes e fejtegetést Spencer következő gondolatával egybevetnünk: »minden ismeretünk viszonylagos, a viszonylagos magiban véve megfoghatatlan, hacsak nem vonatkoztatjuk valami reális nem — viszonylagosra, hogy ha nem tételezünk fel reális nem — viszonylagost vagy feltétlent ... stb. (Spencer Synthetikus filozófiájának kivonata 13.)
