Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1906
57 megengedte élnünk azt a napot, midőn a tudomány és haladás fokozott igényeit kielégítve megnyithatjuk a százezer koronát meghaladó költségen épült uj épületnek kapuit is. Lelkünk ez ünneplő órában vissza száll és átfutja azon közel négyszázados múltat, melyre ez intézet visszatekinthet. Mennyi küzdelmet, menynyi gondot, mennyi áldozatkészséget rejt magában e hosszú idő — de egyúttal mennyi áldás árad ki ez intézetből hazánkra és evangyélmi egyházunkra ! Ha a küzdő protestantismusnak legerősebb védbástyái evangélikus iskoláink voltak és ha szeretett magyar hazánk függetlenségének és szabadságának legerősebb biztosítéka a protestáns egyház volt, — úgy méltán állíthatjuk, hogy ezen dicsőségből részt kért magának ezen intézet is. S mint kivette részét egyházunk életében mindenkor, a munkából a múltban — úgy tudom s hiszem, ki fogja venni részét a jövőben is. Ennek biztos tudatában üdvözlöm én — mint ezen líceum ezidei felügyelője — ezen ünneplő órában az ünneplő díszgyülekezetet. Üdvözlöm mindenekelőtt lélekben szeretett főpásztorunkat a méltó- ságos és főtisztelendő Püspök urat, aki, bár sok teendője miatt a személyes megjelenésben gátolván van, lélekben ma velünk ünnepel és szeretetének kifejezése gyanánt írásban küldi : »Üdv és szerencsekivánatait!« ■ üdvözlöm ezen intézet megjelent igen tisztelt pártfogóit közelről-távol- ról egyaránt. üdvözlöm a nemes tanári kart, mely dicső elődök nyomdokában haladva első sorban van hivatva ezen ősi intézet dicsőségét féntartani, terjeszteni. Üdvözöllek téged, kedves tanuló ifjúság! Váljék ez intézet számodra »erős várrá«, amelyben felfegyverkezed magad a vallásosság, a tudomány, a valódi míveltség fegyvereivel, hogy egykoron helyt állhass az élet gyakran nehéz küzdelmeiben. Üdvözlöm végül az egész egybegyűlt ünneplő közönséget! Két vezéreszméje volt ezen intézetnek századok óta: »protestántismus és magyarság« ! Ez a Thököliek vezéreszméje; ez azon ős protestáns erő, mely megmenté a protestántismust az üldözések viharai között, ez azon erő, mely hivatva lesz megvédeni a magyarságot és a protestántismust az uj kor küzdelmei között is itt, a reformáció ősi székhelyén, itt, a haza véghatárán! Hadd álljon e két vezéreszme szolgálatában a liceum újonnan felépült része is! Ezen eszméknek adjuk azt át mai napon! S midőn én mai ünnepünket megnyitom, teszem azt azon hő óhajjal: »A késmárki liceum, mint a protestántismus és magyarság erős vára:« »Vivat, crescat, floreat in aeternum!« Éljen, növekedjék és virágozzék örökké!
