Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1906
Szünidei kirándulások és gyűjtések. (Tanácsok a tanuló ifjúságnak). Mikor a diákálmok netovábbja a nagy szünidő közéig, összeülnek a múzsafiak és eltanakodnak arról, hogy ki mit is fog csinálni abban a »vakációban«. Az egyik előre örül, hogy mennyit olvashat, a másik már toborozza gondolatban a »Robinson« társaságot; a harmadik azért örvend, hogy sokat járhat az erdőben, horgászhat a patakban ; lepkét vagy gombát gyűjthet. A negyediket irigykedve hallgatják: hosszabb utazást fog tenni atyjával, világot fog látni. Utazás, világlátás ez a legtöbb diák szive-vágya s ez nagyon is termé* szetes és érthető dolog, mert az ifjút kell is, hogy sarkalja a vágy az ismeretszerzésre, amelyektől az életben való boldogulása függ. Hogy valaki a két hónap alatt soha könyvet ne vegyen kezébe, szökjön a betűtől, ez éppen úgy nem helyes és okos dolog, mintha nap-nap után szertelen kalandok, regények olvasásával ütné agyon a drága, gyorsan elmúló időt — a pihenésre, a szellemi és testi felüdülésre szánt időt — mert bizony a túlzott olvasásnak az a következménye, hogy testileg-lelkileg elgyengülve, elernyedve jön vissza az iskolába és azután nemsokára jön a szánom-bánom, hogy miért is tett ő így és miért nem tett úgy, mint a többi társai akik olvasgattak is szívesen, dp mérsékelten; hanem idejök legnagyobb részét kin töltötték a szabadban, erdőn, mezőn ; futottak, birkóztak, úsztak, gyalogoltak, hegyet másztak; gyűjtöttek bogarat, növényt, ásványt, ismernek lakóhelyük környékén minden követ, minden bokrot, sok-sok állatot; mindenféle foglalkozást, a környék nevezetességeit, várromokat, szép völgyeket, tájakat, a hazának egy darabját és meg van bennök a kedv, hogy megismerjék a többit is mélyebben, behatóbban, szóval a Horátius-i elvet »a kellemest a hassznossal« egyesítették. Azok ott ülnek mellette vidáman, barnára sülve, életkedvvel, a jól eltöltött napok emlékével elméjökben; míg ő sápadt, halvány, fejében ott zsong a sok félig-meddig átértett, szertelen, bizarr mese keveréke, amelytől szeretne bár, de nem tud szabadulni. Milyen szünidőt akartok tehát? Nemde olyat, amely kellemes is legyen, hasznos is legyen; amelyre mindég jól essék visszaemlékezni?
