Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1905
15 akiknek — bár nemes, egyszerű, szerény alakjukat fölöttünk állóknak érezzük — nincsen, nem lehet ellenségük, irigyük, hanem osztatlanul egész szívünket, szeretetünknek teljességét kell nekik adnunk. Nyugodj békén, sokat szenvedett, halóporaidban is áldott, nemeslelkü barátom! Sírod éjjelébe osztatlanul kisér mindnyájunk s/eretete! S az én lelkem is soha el nem múló barátsággal, szeretettel száll hozzád, mikor ím frissen hantolt sírodra helyezem a borongó visszaemlékezésnek e bánatos cipruságát. Karátsony Zsigmond.
/
