Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1905
11 Ettől fogva élete egy martiromság volt, hosszú, négy évig húzódó nehéz küzdelem a lassan sorvasztó, életerejét felemésztő kórral. A nyarat Tátraházán töltve, augusztus végén egy évi szabadságot kért s az 1902/3, valamint a következő 1903(4. tanévet is, szabadságon, a legnagyobb részben Görbersdorfban a Römpler- féle szanatóriumban töltötte. Minő keserű lelki fájdalmakat érezhetett e hosszú két éven át! Nemes hivatásától, a melyen oly meleg szeretettel csüngött, elszakítva, kiragadva szeretett családja köréből, remélve-türö, Istenben bízó, nemes lelke előtt vájjon minő képe rajzolódhatott jövőjének? Nem az elmúlás, nem a halál gondolata bántotta nemes lelkét, hanem az a keserű tudat, hogy azt a helyet, a melyet becsülettel, buzgó odaadással töltött be eddig, el kell hagynia s nem élhet többé annyira szeretett tanári pályájának. Orvosai 1904. nyarán Reichenhallba küldték gyógyúlást keresni. Alighogy jobban érezte magát, nemes ambícióval, reménykedve fogott újra a munkába, s 1904. őszén megkezdte újból a tanítást. De ez csak utolsó fellobbanása volt erős akaratának, életerejének ! 1905. március 15-éig bírta folytatni működését s ekkor végleg kidőlt sorainkból, hogy soha többé ne térjen vissza közénk. A tavasz folyamán újra Görbersdorfban keresett enyhülést s ezután a nyarat látszólag megkönnyebülve Tátraházán töltötte. Őszre válván azonban az idő, állapota egyre súlyosbodott úgy, hogy Bécsben operációnak kellett magát alávetnie. De már ez sem segíthetett rajta. Nemsokára hangját is teljesen elvesztette, de azért még mindig remélt, bízott egészsége javulásában s maga bíztatta, vigasztalta aggódó szüleit, testvéreit Utolsó tele családja körében, Késmárkon telt el. Vágyva-vágyott ugyan dél enyhe, napsugaras ege után, s még tervezgetett, készült Meranba vagy Arcóba, de a hosszú betegségtől elgyengülve, csakhamar ágyba dőlt. Hiábavaló volt az orvosi tudománynak minden fáradozása, hiába a szerető családnak gondos, önfeláldozó ápolása. Még egyszer győzött akaratereje a test gyöngeségén. 1906. február elején még egyszer felkelt, hogy utolsó útjára induljon. Kívánságának engedve, szerető
