Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1904

Faust megértésének nehézségei.

Goethe azon ritka lángelmékhez tartozik, kiket a gondviselés pazarul elhalmozott a legcsodálatosabb testi és szellemi adományokkal. Amit Péterfy : Jenő Sophoklesről mond: „hogy egész élete verőfény volt, hogy szép volt, elég gazdag volt s nemcsak géniuszával parancsolt tiszteletet, hanem személyes tulajdonságaival is hódított“ x) — az teljesen ráillik Goethére is. Kedvező külső viszonyok között, gondolatébresztő környezetben töltötte életét : és munkabíró frisseségét hosszú élete végéig megőrizvén, szüntelenül dolgozhatott a maga továbbképzésén, művelésén, tökéletesedésén, és élete végén el is érte az embertől elérhető lelki harmóniát. Méltán mondják tehát, hogy élete a legkiválóbb műremeke. Élete mellett azonban — mely a fáradha- . tatlan munka és ernyedetlen törekvés példányképéül szolgálhat és igy nevelő . hatással is bir — költői remekművei és a legkülönbözőbb tudományok terén tett éles észlelései, új és eredeti eszméi időtlen időkig biztosítanak neki helyet a legnagyobb szellemek panteonában. Emerson’-) szavai szerint „mesternek érezte magát a történelemben, a hitregében, a bölcsészeiben, a • tudományokban és a nemzeti irodalmakban, a modern tudománynak, a nemzetközi érintkezés folytán mindent körébe vonó módján“.

De szellemének ezen egyetemessége, egyéniségének tüneményes ragyogása mellett, mégis leginkább „Faust“ című drámai költeménye teszi világirodalmi jelentőségűvé költői működését. Amint sorsáról, pályájáról ■' mondhatjuk, hogy kivételes, úgy ezen költeményéről ugyanezt mondhatjuk: kivételes, különleges a világirodalomban, mert tulajdonképen egy költői műfaj sablonja alá sem vonható. Ez a műve emeli Goethét arra a magaslatra, ahol Homeros, Dante, Shakespeare állanak, de épen ez a müve részesült a legtöbb igazságtalan megitélésben, sőt támadásban is.* 8) 260-nál

több kommentárt írtak Goethe Faustjához, de a költemény magjához a

') V. ö. Dr. A Müller: Acsth. Kommentar zu den Tragödien des Sophokles. Paderborn, 1904. 3. lap.

Emerson: Az emberi szellem képviselői. t8H. 1.

8) L, pl. Gervinus: Geschichte der d. Dichtung V., 618, és 722. kk. Julian Schmidt: Geschichte der d. Literatur II., 346„ Lewis; Goethe élete II., 446., Kehn; Gedanken, 213. stb.

1*