Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1904

rlfí ml hat)’,na, ha a maga erejéből nem jut rá,. Az Ördög attól tart, hogy a biblia Faustot végre Istenhez vezethetné és azért morgásával megzavarja, Mikor Faust látja, hogy a kutyába valami szellem rejtőzött, először a négyek mondását olvassa rá, majd a kereszt jelével bűvöli meg és kényszeríti, hogy emberi alakot vegyen föl. Varázsigéire a köd szétfoszlik s Mephistopheles kőbor diáknak öltözve, kijön a kemence mögül. Mephistopheles Goethe ge. nlális művészetének egyik legérdekesebb alkotása ~~ személyiség és egyszers- mind szimbólum. A költő nem nélkülözhette az ördögöt, a néphit ez évez- redes alkotását és a hozzátüződő hagyományokat: Mephistopheles tehát ördög, de másrészt szimbólum, a költő sajátos gondolatának a hordozőja, its Goethének sikerült e 2 elemet összeegyeztetni. Mephistopheles élettel teljes alak egvrészt, mint szlmholum pedig az emberi lélekben felmerülő hibás hajlandóságok és hangulatok, továbbá az élet útján százféle alakban jelente kező megtévesztő befolvások szemléletes formában való megjelenése, ő tehát mindazt a rosszat egvesíti magában, ami kívülről és belülről gátlólag, rom- bolólag, vészthozólag fog az ember: Faust útjába állani tehát pl. az érzékiség és az a gúnyoros ész, mely tagadja a nemes eszméket, a távoli célokat s az emberiség java iránti lelkesedéit. (Perénvi: Melísztó és Lucifer 20.) Goethe a tagadás szellemét nem úgy tünteti fel, mint a teremtő erőnek ellentétét (Iáid a prologustV hanem mint szükséges elemét a létező világnak. (Ily értelemben Mephistopheles csakugyan a föld szellemének a kiküldöttje: egv része a földi életnek.) Mephistopheles tehát méltán a tagadás szellemének mondhatja magát: ,.Ich bin der Geist, der stets verneint“. Faust neveti őt és félvállról beszél vele, mert azt hiszi, hogy uralkodik rajta. Mikor Mephistopheles el akar menni, Faust nem akarja engedni. Erre Mephistopheles álomba ringatja és kiszabadul. Ezt főleg két okból teszi: meg akarja mutatni hatalmát és fel akarja csigázni Faust érzékeit és őt a kéj iránt fogékonnyá tenni. A szellemek kara Faustot az élvezetek világába csalogatja. A mikor Faust felébred, káprázatnak tekinti az egészet, azonban a gonosz mégis csak elérte a célját, körüllebegte és fokozta a benne szunnyadó érzékiséget, Faust megérett a szerződés kötésére. Mephistopheles újra megjelenik és felszólítja Faustot, hogy kövesse őt a világba. De Faust életuntságot érez, a halált kivánja, hisz örökös lemondás az embernek a sorsa. Ekkor Faust gúnyosan öngyilkossági kísérletére céloz, mire Faust mindent megátkoz, ami e sártekéhez köti, az élet örömeit, a reményt, a hitet és a türelmet. A szellemek kara színleg siratja a rombadölt szép világot, de csak azért, hogy felhívja Faustot, kezdjen új életet. Mephistopheles rögtön a kar énekéhez fűzi szavait és felajánlja szolgálatát; ellenföltételül a túlvilágon kiván hasonlót. Faust, aki tudja, hogy megelégedést csak úgy találhatna, ha mindkét ösztöne elégíttetnék ki, rááll a fogadásra, mert meg van róla győződve, hogy az ördög oly tartós gyönyört neki nem fog nyújthatni, hogy abban elmerülve, teljesen elfeledkezhetne magas törekvéséről. Faust mindent