Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1904
st akar eddigi életével és meg akarja Idézni a szellemeket. Mielőtt azonban ab kalmazná az előtte fekvő titkos varázslatos kftnv\Teket, röviden összfoglalja eddigi életét és hiábavaló törekvését. Eddig egyoldalú fejlődésen ment át, lényének csak intellektuális része van kifejlődve, nem élt, csak gondolkodott, csak könyvből tudja ml az élet, de nem élte át. Várja ugyan a mágiától tudá. sának gyarapítását is, de első sorban nem tudni akar, hanem élni, érezni, akarni, élvezni, cselekedni. A tudós emberré akar lenni és korlátlanul részt venni a világ dolgaiban. Nostradamus1) könyve fogja ezen új útján vezérelni. A könyvet felnyitva, meglátja benne a Makrokosmus1 2 3) jelét. Nem egvéb az, mint a világegyetem, a véghetetlen természet képe. Már ennek megpillantása sohasem érzett gyönyörrel tölti el, sejti a világegyetem harmóniáját, egységét. De érzékeivel felfogni vagy élvezni nem képes, sokkal távolabb áll tőle, azért szellemét nem is idézi meg. Most meglátja a föld szellemének a jelét. Ez közelebb áll hozzá, mert a földi élet egészének, az emberi életben működő teremtő erő megtestesítése, a melynek lénvege folytonos mozgás és cselekvékenység. Minden, ami a földön történik úgy a fizikai természetben, mint a szellemi életben (történelem') az ő műve. A mig tehát a Makrokosmus a mindenség szelleme, addig a föld szelleme a mindenség egy parányának, a földnek a szelleme. Ót Faust megidézi, de a szellem megértetvén vele a világkerülő szobai élet és a földi élet között tátongó űrt, a maga szférájába utasítja. Az életnek a maga teljességében való megpillantása a világtól idegent, a tettektől elszokottat lenvűgözi. Látja maga előtt a feladatok tömegét, de nem tudja mind véghez vinni. Érzi, hogy a földön van az ő helye, feltárul előtte az új élet, de Faust elcsügged a maga kicsiségén : összerogy. Megjelenik Wagner, aki mesterét szavalni hallotta és eljött, hogy ismét tanuljon valamit. Faust metsző gúnnyal beszél ezen tudós pedánssal, aki elhagyott előbbi exNtenciájának a torzképe. Kirivó ellentét van a mester és famulusa és ezen jelenet valamint az előbbi között. Ott Faust szemben áll egy ember fölötti tudás képviselőjével, itt egy vaskalapos tudóssal; a föld szellemével szemben csak a maga törpeségét érezte, Wágnerrel szemben felsőbbségét, különb voltát. Itt tehát szemben áll a titánnak önmagát megmegemésztő tudásszomja és élvezet vágya a könyvmoly öntelt tudásával. A ,,kiszáradt csoszogó“ eltávozása után Faust folytatja elmélkedését. A föld szelleme által történt visszautasítása nem hagyja nyugodni. Tovább kövesse e azon hajlamát, mely a szellemekhez vonja, vagy lemondjon róla ? Szeme az öt körülvevő limlomon révedezik, az a sok műszer, kerék, rugó, emeltyű mind haszontalan, nem, e porvilágba szellemét nem tudja többé beszorítani. Kétségbeesés fogja el, nem Istennek mása ö, hanem nyomorult 1) Nostradamus, Michel de Notre Dame a XVI. század egyik hires orvosa (1503—1566), a kinek itt Goethe csak licentia poeticával tulajdonit varázskönyvet. 2) A középkor tanítása szerint a mikrokosmussal, az emberrel szemben áll az eget és földet magában foglalóTvilág: a makrokosmus.
