Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1904

18

purgis éjtszakát előkészítik, majd ez is elkészül 1830-ig. Fiának halála a költőt egy időre megakasztja ugyan a munka folytatásában, de 1831-ben ismét lázasan dolgozik és befejezi a IV. felvonást és az V. felvonás Philemon és Baucis jelenetét. Hogy semmit se változtathasson rajta, összekötötte és lepecsételte a kéziratot. 10 héttel halála előtt újra elővette „Neue Aufregung zu Faust in Rücksicht grösserer Ausführung der Hauptmotive, die ich um fertig zu werden all zu lakonisch behandelt hatte. (Tagebuch 24. Januar 1832). E szerint föltehetjük, hogyha Goethe tovább élt volna még módosított, változtatott volna élete ezen főmüvén. Mig az első rész — mint láttuk — csak lassan-lassan mintegy lökésenkint jött létre, addig a II-dik tulajdonképen csak a költő 7 utolsó évi működésének az eredménye. A II. rész tehát, noha helyenkint nehezebben érthető az elsőné^ mégis egységesebb úgy tervét, mint stílusát tekintve. Láttuk, hogy Faust végigkíséri a költőt egész életén, költői fejlődésének különböző mozzanatain és ki is veszi a részét e különféle változásokból. A költő azonban rajta volt, hogy egységet hozzon be az egész műbe és valóban 1797-től kezdve egységes alapterv szerint dolgozik és igyekszik a régibb és újabb keletű jeleneteket észrevehetetlenül összeforasztani. És ő meg is volt róla győződve, hogy ez neki teljesen sikerült. Azt mondja egy Humboldt Vilmoshoz intézett levelében (1832. márczius 17-én): „Es sind über sechzig Jahre, dass die Conception des F'aust bei mir jugendlich, von vorneherein klar, die ganze Reihenfolge hin weniger ausführlich vorlag. Nun hab’ ich die Absicht immer sachte neben mir her gehen lassen und nur die mir gerade interessantesten Stellen durchgearbeitet, so dass im zweiten Theile Lücken blieben, durch ein gleichmässiges Interesse mit dem Uebrigen zu verbinden ......................................und ich lasse mich keine Furcht angehen: man

w

erde das Aeltere vom Neueren, das Spätere vom Früheren unterscheiden können, welches wir dann den künftigen Lesern zur geneigten Einsicht übergeben wollen.“ Nem csatlakozhatunk azon nézethez,1) hogy már az ifjú Goethében fogant meg a Faustnak a terve a 70-es években és ő ahhoz mindvégig hű maradt. Faustnak tervéről csak 1797-től kezdve lehet szó, akkor készült a mennyei prológus, mely világosan kitűzi a költemény pro- grammját. Másrészt tagadhatatlan, hogy az Ösfaust, tehát Faust legeredetibb concepciója a Sturm és Drang korszak terméke, a későbbi részek pedig Goethe klasszikus korából valók, de azért nem szükséges Kuno Fischerrel azt Vallanunk, hogy 2 Faustot kell a költeményben megkülönböztetnünk, az egyik, a fogadás Faustja, az új, a másik a Gretchentragédia Faustja a régi költeménybe tartozik, hogy ez a 2 alak nem olvadt össze és ezek a részek a költemény mai alakjában is pontosan megkülönböztethetők igy pl. F'austnak sem szerelme, sem hitvallása nem illik ahhoz a Fausthoz, a ki fogad. Ez szőrszálhasogatáS és aztán Goethe sokkal nagyobb művész, sem hogy ezt el nem tudta volna ’) Baumgart I, 60.