Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1904
17 zése, Valentin halála, a Walpurgis éjtszakája, Helena. De|a legfontosabb az, hogy megvan az egész műnek a terve. 1801-ben azonban ismét félre teszi és már csak Schiller halála után 1806-ban fejezi be. 1808-ban meg is jelent végre a teljes első rész.1) Hogy a munka oly lassan haladt, annak oka a próbléma súlyában rejlett. Schiller ezt éles szemével már 1797. junius 23-án kelt levelében vette észre: ,,So viel bemerke ich hier nun, dass der Faust das Stück nämlich bei aller seiner dichterischen Individualität die Forderung an eine symbolische Bedeutsamkeit nicht ganz von sich weisen kann, wie auch wahrscheinlich Ihre eigene Idee ist“ és alább: „kurz die Anforderungen an den Faust sind zugleich philosophisch und poetisch und Sie mögen sich wenden, wie wollen, so wird Ihnen die Natur des Gegenstandes eine philosophische Behandlung auflegen und die Einbildungskraft wird sich zum Dienst einer Vernunftidee bequemen müssen (33. levél). Goethe ezt be is látja és annál készségesebben halad a Schillertől kijelölt úton, mert — mint láttuk — költői felfogása ez időben lényeges változáson megy át. 1797. junius 27-én ezt irja Schillernek (i. m. 334. levél) „Ihre Bemerkungen zu Faust waren mir sehr erfreulich, sie treffen, wie es natürlich war, mit meinen Vorsätzen und Plänen recht gut zusammen, nur dass ich’s mir bei dieser barbarischen Composition bequemer mache und die höchsten Forderungen mehr zu berühren als zu erfüllen gedenke“. A II. részből legelőször a Helena jelenetet dolgozta ki, mely amint mindig hangsúlyozta, egyike a dráma legrégibb concepcióinak. Ennek első tervezete Thalmayr szerint már az 1774-dik évre esik. 1800-ban buzgón dolgozik rajta. Az első rész befejezése után azonban megint hosszú pauza áll be a munkában 1808-tól 1814-ig. Hogy a második rész egyáltalában létrejött, abban Eckermannak van nagy része. Goethe maga mondta neki 1830. március 7-én; „Sie können es sich zurechnen, wenn ich den zweiten Theil des Faust zu Stande bringe“. 1820--1824-ig megint dolgozik, de egészben véve keveset lendít, hiányzik valami élmény, mely gyorsabb munkára serkentené. Ezt meghozza az 1824-dik év. Ez évben mélyen megrendíti Byronnak a hires angol költőnek halála 1824. április 19-én, mert igen nagyra tartotta, egy fiatalabb Faustot látott benne, aki tele van elégedetlenséggel és korláttalan vággyal. Újból hozzáfog tehát Fausthoz és megirja Faust halálát, sírba tételét és mennybe menetelét (Bielschowsky i. m. 587). Befejezi a Helena-felvonást is és 1827-ben ki is adja: „Helena, Classisch-romantische Phantasmagoric. Ein Zwischenspiel zu P"aust“. A siker fölötti öröm pedig nagy hasznára vált az egész munkának, mert most gyorsabban érlelődik. 1827. március havától 1828, február haváig keletkezett a II. felvonás bevezető és az I. felvonás legtöbb jelenete, 1828/29. őszén és telén pedig azok a jelenetek, melyek a Wal*) (Ez ismét nagy tetszésben részesült, Stein, Niebuhr és mások lelkesedtek érette, különösen a lomantikus jelenetek tetszettek, Zelter, Knebel, Wieland elragadtatással szóltak pl. a Brocken* jelenetről»)
