Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1904

vágy.1) Ő is rajongott az antik világ szépségéért és délen, klasszikus földön 'Byért 'Üj erőt a tisztább, nemesebb törekvésre.* 2 *) De van Faustban herderi Vonás is.- Herderben látta Goethe először a gondolkodó elégedetlenségét és kíhját megtestesítve. A terméketlen spekulációtól való undor, a tevékenv életre, való vágy, a mindenben va'ó kételkedés — ezek voltak jelszavai. Mephistóhoz meg Behrisch és Merck nevű barátja! szolgáltattak egyés vonásokat és Herder is. Herder és Merck amolyan Mephistópheles- ’szerü barátok voltak, akik kicsinységét éreztették a költővel és ezáltal tehetségeinek erélyesebb érvényesítésére sarkalták Behrisch Lipcsében Goethe vezére volt mindennemű lovagi kalandban, a száraz, hideg, józan, gúnyolódó Merck pedig barátai körében a „Mephistó“ nevet viselte és Herderen Goethe különösen akkor vett észre mephistophelesi vonást, midőn neki támadt a rendszereknek és a sárba rántotta az egyetemi tudományokat.8) De Mephisto- ban goethei vonásokat is találunk. A Werther költője, aki érzelgős hölgyekkel ábrándozott, mindig meg tudta őrizni éles és világos eszét. Gret- chenhez egyes vonásokat pedig Friederiketől és Lőttétől kölcsönzött. íme mennyi motivum a Fausthoz Goethe életéből! De azért mégis túlzás azaz állítás,4 *) hogy Goethe Faustban mindenestül magát ábrázolta, mert ha Goethe Faustnak sokat adott is a maga énjéből, az önmagával teljes összhangban álló világnézet nyugodtságát, melyre élte alkonyán eljutott, nem adhatta meg neki, mert hősét mindvégig mint küzdőt, tévelygőt, fejlődőt kellett feltüntetnie.8)

Mikor Goethe Faustot concipiálta, valóban magát, a maga titanizmusáti egetostromló sóvárgását fejezte ki benne. Az idők jártával azonban Faust a küzdő, törekvő, bukó és újra felemelkedő emberiség képévé lesz: tehát szimbolikussá. Faust még most is egyén, de e mellett még valami, ami az egyén fölé emelkedik, magasabb, általánosabb valami és az különösen a II, részben.6) Az olaszországi út és a Schillerrel való barátság ideje alatt ugyanis Goethe világnézete, költői felfogása mély változáson ment át: áttér a szimbolikus világnézetre. Az egyénben ezentúl mindig az általános emberit, a tipikust hangsúlyozza, így amig az ú. n. ős Faust még csak égvivó titán, addig a későbbi Faust saját egyéni sorsában már az általános emberi sorsot látja. A természettudománnyal való foglalkozás csak erősbíti Goethe gondolkozásának ezt az irányát. Öreg korával pedig természetszerűleg fokozódik ez a sajátossága. Ingerli a gondolat kétértelműsége és többértelműsége, kedve telik a gondolat elrejtésében, talányok föladásában, mintegy

J) Bielschowsky i. m. II., ő74.

*) Scherer: D. Literaturgeschichte 718.

s) Minor: Goethe’s Faust I., 21. és k.

4) Grimm mondja pl. Faust repräsentirt Goethe’s wirkliches Leben.

") Baumgart: Goethe’s Faust II., 436.

e) Bielschowsky i. m. II., 624.