Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1904
5 élete, mert lépést tart a költő szellemi és költői fejlődésének minden mo2. zanataval, ez meg is látszik a költeményen, de ez nehezíti meg egyúttal megértését. Nagyon fontos tehát az irányelvek megjelölése, melyeket ma* gyarazat közben figyelembe kell vennünk, hogy téves utakra ne kerüljünk, Mindenek előtt attől kell óvakodnunk, hogy csak egy alapeszmét ke. ressünk benne, mert ez ellen a költő váltig tiltakozott: „Da kommen sie und fragen, welche Idee ich ln meinem Faust zu verkörpern gesucht. Als ob ch das selber wüsste und aussprechen könnte! .... Es hätte auch in der *Tat ein schönes Ding werden müssen, wenn ich ein so reiches, buntes und so höchst mannigfaltiges Leben, wie ich es im Faust zur Anschauung gebracht, auf die magere Schnur einer einzigen durchsehenden Idee hätte reihen sollen.“ (Eckermann: Gespräche mit Goethe III., 122.) Nem szabad tehát e műben egyetlen alapeszme megtestesítését keresnünk, hanem a költő benne széles keretű, széles szövetű életet akart ábrázolni, az életet sokféle viszonyaival, magasságaival és mélységeivel, társadalmi, politikai, műveltségi’ vallási állapotaival, ez emberi érzelmek legkülönfélébb tömegével. Tudjuk, hogy Goethe maga szokta volt mondani, hogy költeményei egy nagy gyónás töredékei. Ifjúságától kezdve belső szükséglet hajtotta, hogy mind annak, ami lelkét hullámoztatta, örvendeztette vagy gyötörte költői életet és alakot adjon és viszont, ő semmit sem alkotott, amit belsejében át nem érzett, vagy át nem élt. Ha bűntudat súlya nyomta, attól úgy szabadult, hogy egy drámai alakot teremtett, a melyen saját bűnét, hibáját tükröztette. A költés tehát megkönnyebülés „katarzis“ volt számára. Ez a szempont a Faust magyarázatánál sem mellőzhető. E műben is számos biográfiái vonást és motívumot találunk az ő családi és baráti köréből. A Faust monda korán megragadta képzeletét, egyre foglalkoztatta és azt az óhajt keltette benne, hogy oly költői edénnyé alakítsa át, melybe saját eszméit, gondjait, fájdalmait, kívánságait bele önthesse és ily módon relatív nyugalmat lelhessen.1) Fontos motívumok vonzották e mondához. Maga mondja önéletrajzában: „Die bedeutende Puppenspielfabel des andern (== Faust) klang und summte vieltönig in mir wieder. Auch ich hatte mich in allem Wissen umher getrieben und war früh genug auf die Eitelkeit desselben hingewiesen worden. Ich hatte es auch im Leben auf mancherlei Weise versucht und war immer unbefriedigter und gequälter zurückgekommen.“ Faustban tehát lelki rokonát látta, de élete még több indítékot is szolgáltatott a műhöz. Mint Faustot, úgy Goethét is egy egyszerű polgárleányhoz vonzotta a szíve és mint Faust által Gretchen, rígy általa, hanem is oly teljes mértékben, a sesenheimi Friederike lett boldogtalan; mint Faust, úgy ő is egy udvarhoz került, belenyúlt az állami ügyekbe és megnyugodott a közösség érdekében kifejtett munkálkodásban és jogi tanulmányai közben benne is fölébredt korának egyik sajátos vonása: a népboldogításra való *) Bielschowsky: Goethe”!!., 575,
