Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1903

Bevezetés.

Hutten Ulrik nevének említésekor mindenki első sorban az »Epistolae obscurorum virorum«-ra gondol, jóllehet Hutten nem szerzője, csak egyik szerkesztője e leveleknek. Hatásukban, világtörténelmi jelentőségükben mindenesetre előbbre valók e levelek, mint Hutten többi müve, ennek tulajdonítható az, hogy mig az »Epistolae obscurorum virorum« már át van ültetve a magyar nyelvre, addig Hutten főmüvének, dialógusainak még mindig nem akadt fordítója. Pedig itt inkább helye volna a fordításnak, mint a leveleknél; mert a leveleket majdnem lehetetlen fordításban visszaadni, hisz hatásuknak egyik föoka ama nevetségesen képtelen németes konyhalatin stílus volt, mely nem ismer grammatikai szabályt, hanem lefordítja szóról-szóra a németet az eredeti szórend, articulus, mondatszerkesztés megtartásával. Azonkívül Huttén felfogásánák, nézeteinek megismerésére elsőrendű forrásokul dialógusai szolgálhatnak, ezekben nyilvánul legtisztábban a hutteni szellem,1) ezekből ismerhetjük meg a klasszikus képzettségű humanistát, a latin nyelv gyönyörűségét,* 2) ezekből a büszke lovagot, ki lenézi a jpolgárt s a parasztot, lelkesedik császárjáért, kiben pártfogóját látja, de gyűlöli a papot és a hatalmaskodó német fejedelmeket, a lovagok ellenségeit. A dialógusokban látjuk Hutten nagy megvetését a jogászok, az orvosok iránt, látjuk a nagy hazafit, ki lenézi az idegent, de lángoló lelkesedéssel viseltetik minden iránt, a mi német; a német nemzet szerinte első a világon, régi dicsőségüktől most sem tértek el a németek, kiknek csak egy hibájuk van, az iszákosság.

De nemcsak Hutten saját egyéniségének megismerésére elsőrendű források dialógusai, hanem igen fontos történelmi kútfők azon korra nézve is, melyben Hutten élt, működött, küzdött. Hutten is csak egyik kifejezője ama kor forrongó lelki állapotának, mely a reformatiót közvetlenül megelőzte. A régi hitben már megcsappant a bizodalom, a papokban csak tudatlan ingyenélőket, a pápában csak a világ kizsákmányolóját látták, úgy hogy bármit tett a pápa, jót vagy rosszat, bármi ügyben küldött le*) L. Oppel Jenő: Hutten Ulrik törekvései. Esztergom 1903. p. 7.

2) Erasmus a legragyogóbb tollú humanista nevezte így Huttent: » Adest hic Ul. Hut- tenus linguae Romanae deücium, iuvenis nobilis eruditus et humánus.« Ep. ad Haloinum 1520. jun. 21, Booking: Hutteni operum Supplementum II. 2. p. 800.

1*