Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1902
12 Negyedik jelenet. (Fábry, fehér ruhában, fecskével a bal vállon, négy kacza- gányos magyar hősi alak élén a jobb ajtón lép be. A hősi alakok büszkén, kardot rántva darab ideig megállanak szótlanul, fészkelődnek, azután lassan és szótlanul kimennek a balajtón. A színfalak mögött: »Repülj fecském ablakára« czimü nóta egy hegedűn előadva.) Kulinyi. Ejnye! Micsoda káprázat ?! Fábry. Én békefecske vagyok, mely, mikor Stentornak a hangja elnémul, mikor a háború mennyköve nem rombol palotát, kunyhót, szentegyházat, — az eresz alá száll, fészket rak és hirdeti a tavasz örömét, az áldásos békét. Kulinyi. Micsoda jelenet, Hadúr büszke fiai szótlanul jönnek, szótlanul vonulnak el ?! Fábry. Nemes vitéz nem szokott szószátyárkodni, mint valami hetven- kedő sovinista, hanem cselekedni. Kulinyi. Kik azok a sovinisták ? te békefecske te! — Mit csicseregsz f! Fábry. Hát a verebek, melyek csiripeléssel fellármázzák a szelíd fecskét, és felrepülvén az eresz alá, csendes kis lakát ostromolják. Kulinyi. Igaz, de a fecskék nem avatkoznak a betyáros verebek csiripelésébe. Fábry. Én is utálom a lármás aposztrofálást. Azért allegorizálom az áldásos békét és annak hirnökeit. A kik most szemeink előtt elvonultak, csak allegorikus alakok, hős magyarok alakjai. Élükön állott a merész Bors vezér, a többi vitézek az ő kísérői, kik vele a honfoglalás idején a Tátra aljára száguldoztak és kitűzték az ország határát, az óriás Tátrát jelölve hatalmas erősségűi. Azután a Késmárk melletti Jeruzsálem-hegyen álló sziklavárat szállották meg, legyőzték a vidék felett zsarnokoskodó lengyel őrséget, elfoglalták a várat és — fogadták a tótok önkéntes hódolatát, a kik eddig sokat szenvedtek a rokon lengyelektől. Kulinyi. Nevezetes dolog, hogy az itt talált népelemek önként és örömest hódolnak meg Árpádnak s az ő embereinek, gyűlölvén rokonaikat. Fábry. Mert a szármata népeknek az az átka, hogy előkelőbbjeik, mihelyest uralomra vergődnek, véreiken kegyetlenkedtek, zsarnokoskodtak. Kulinyi. E szerint Bors úgy cselekedett itten, mint Árpád Munkácsnál, hol az azon vidéken tanyázó apró népfaj hódolatát fogadta és tette barátjává, melyet addig Zalán helytartója zsarolt. Fábry. Bizony Árpád cselekedete nemes példaadás volt a jövőre, mi legyen a magyar nemzet géniusza. Árpád-é a dicsőség, hogy e földet számunkra megszerezte, ezt a szép hazát, hol apró törzsök ádáz harczot vívtak egymással. Rettegtek az idegenek az ő hatalmas fegyvere előtt; de ö józan eljárással, megnyerő fölénynyel megnyerte sziveiket, a mi önkéntes
