Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1902
11 Kubinyi. Micsoda jelenet ez ?! Fábry. Ez egy jelenet Pannónia ezredéves történelméből. Én Bieliboch vagyok, a szlávok febér istene. Szived szerint cselekedtem. Kubinyi. Hogyan ? Fábry. Hát, te az Égiek sorába helyeztél, nevezvén engemet Isten- nőnek! Kubinyi. Hát Bieliboch tőt istennő ? Fábry. Nem a, de a pogány istenek sokat alakoskodtak. Maga Jupiter nem egyszer vett fel más alakot, csalfa játékot űzvén emberekkel és istennőkkel. Úgy hát én is egy kis metamorphosissal élve lettem Bieliboch. Ezek pedig szepesi tótok. A magyarok eljövetelekor azok védelme alatt itt, ezen a vidéken telepedtek le, hol azután biztosabb otthonukban szaporodtak, öregbedtek. Tőlük származnak ezek a tót atyafiak; szerény, serény, kevéssel beérő népség. Kubinyi. Látszik; tiszta, fehérruhás népség. Fábry. És poetikus izlésü. Lám, a fehér színnek szende, gyöngéd fénye övedzi körül. Kubinyi. Az én szavaimat viczczeled-e, vagy ezt a becsületes népet ? Fábry. Nem én, sem téged, sem ezt a becsületes népet. Hisz szive oly ártatlan, mint a fehér szín. Egyszerű ruhája alatt vallásos és hazafias szív dobog. Naiv, dalos nép — Hogy énekel a hazáról! Gyönyörűség hallgatni: »Mila uherska kraina, Velmi, velmi lúbim fa« ! (a parasztok ihletten fészkelődnek). Kubinyi. Magyarul hogy van? Fábry. Kimondhatatlanul szeretlek, Magyar hazám tégedet! Kubinyi. Derék, szép. Fábry. (int a parasztoknak, kik hajlongva az ajtóig mennek; egyik paraszt:) Porucsam sza (a küszöbön megfordulva, Fábry felé nézve Kubinyira ujjal mutat:) To pan orszaczki? Fábry. Nem szolgabiró, jurista ! Paraszt. Ten, to za penyezse bresche?*) (Nevetés). Fábry. Jogász, student! Más paraszt. (Csinkre mutatva.) To pan jurassor? Fábry. Patvarista, patvarista! (A parasztok az ajtó mellől távoznak, Fábry el.) Kubinyi. Ezt a becsületes népet nevelni kell 1 CsinJc. Ezt a népet nevelni kell (el). ') A ki pénzért veszekszik. egyszerre.
