Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1902
9 Fabry. Én allegorikus személy vagyok. En a síri csend vagyok, mely este a város felett uralkodik; Én imádkozom ilyenkor a várkápolnában; én virrasztók a kápolna alatti sírboltban az érczkoporsók felett. Én vagyok a zaj, mely a várban keletkezik, mikor fegyveres vitézeket soroztatok, hogy Thököly szabadságzászlója alatt a labanczok ellen induljanak. Én csörgetem a kulcsokat és — elhallgat a fegyverzaj. Én nyitogatom a vártermek rémségesen nyikorgó ajtait, és csapom be magam után, hogy az ablakok csörömpölve aláhullanak ’s a kövek úgy gördülnek a vár faláról! Kulinyi (fejéhez kap:) Ejnye! Fábry. Én vagyok az a tünemény, mely holdvilágos éjen megjelenik a réten, — a »Jeruzsálemhegyen«, és mutogatja a rejtett kincsek helyét . .. Én vagyok a pásztorfiu, ki a karbunkulust a »Zöldtó« csúcsáról lehozta a szép pásztorlánynak. Én vagyok a bányász, a ki a Kárpátok aranybányáiban vájok. Az én világom itt van a fenséges Tátra alatt. De messzire is szállók én, messze Nikomédiába, hol könyet hullatok Thököly Imre és hős Zrínyi Ilona sirhantjaira. Fölkeresem és vigasztalom a szenvedőket, a martyrokat, kiváltképen a költőket; még Czinka Pannát is szeretem! — Félszázad előtt megfordultam báró Orczy, a nagy hazafi és agg költő palotájában; ott homlokán csókoltam az ö pártfogoltját, Ba- csányit és adtam szájára az imént elhangzott verset! E napokban pedig Linczben alacsony kunyhóban könyezve virrasz- tottam az egykori Kufsteini martyr, a haldokló Bacsányi felett. Most megint itt vagyok; azért siettem vissza, hogy Petőfit kisérjem és vezessem ide diadalutján. Én lelkesítettem tegnap a deákokat és adtam kezökbe szövétneket, vezetve őket Petőfi Sándor elé. Kulinyi. Jól van, de ne fekete ruhában jelenj meg. Övedzen körül téged gyöngéd, lenge fátyolos ruha. Fábry (a közönség felé), istennőnek akar tanácsot adni! Node elfogadom; hadd készítsen számomra földi szabó megfelelő fehér öltözéket. (Távozik, utána Petőfi, Hunfalvy és a deákok, Kubinyi és Csink kivételével. Függöny legördül. A jobb oldalon levő székeket kiviszik.) Második jelenet. Kulinyi. A tudomány és szabad szellem apostolának nevezte Petőfi Hunfalvyt. Csink. Kerényi tegnap előttem polyhistornak nevezte őt. Bizony nagy tudós ő; már csak mi a nyelvismereteit illeti, nyolcz nyelvnél többet tud ő! A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagjává választotta. A tanuló-ifjuság rajongásig szereti, mert egyúttal kiváló pae-
