Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1902

6

rébe Petőfi Sándor urat, hogy lássa törekvésük zsengéit. (Kubinyi felé) Helyettes elnök, Kubinyi Árpád úr.

Kubinyi. Nagyratisztelt vendégünk ! Legyen újból üdvözölve szerető körünkben is.

Petőfi. Én is újból köszönöm, tisztelt barátaim, hogy szeretettel fogadnak, szeretetük sugárai tegnap este a fáklyák fényében ragyogtak. De nem ismétlem, mi hozott engem e honszeretö martyrok városába, s ki nem ejtem hóhérjának a nevét, mert visszafojtja lélekzetemet, ha csak rágondolok. De belépvén a századok által szentelt intézet csarnokába, felelevenül lelkemben a halhatatlan Kazinczy kegyeletes emléke, ki ezen ősi főiskola növendéke volt, ezen iskoláé, melyben a magyar nyelv régóta rendes tantárgy gyanánt szerepel, mely iskolának lelkes patrónái és patró- nusai jutalmat osztogatnak a magyar nyelvben sikert ért tanulóknak, melynek fiatal maecenasa, a fenkölt Jóny Tivadar, — mint örömmel hallám egyik földimtől — imént alapítványt tett az ifjúsági magyar könyvtár gyarapítására és magyar dolgozatok díjazására. Ide kívánkoztam, hogy lássam valahára a Tátrát, a Thökölyek várát és a professor úr lábánál ülő és lelkesülő tanuló-ifjuságot. Fogadják, barátaim, még egyszer meghatott lelkem meleg köszönetével költeményeimet (átadja a könyvet Kubinyinak) s egyúttal bucsúüdvözletemet is. Én innen Iglóra utazom; Pák Albert szüléi várnak ott tárt karokkal.

Hunfalvy. Mi is tárt karokkal fogadtuk. (Az ifjak felé) Önök tegnap este fáklyás zenével tisztelték meg kedves vendégünket. Azt szivem szerint cselekedték. Önök a fáklyák tündöklő fénye mellett fejezték ki, a mit szivük mélyében éreznek szeretett vendégünk iránt. Athén 300 szobrot emelt Demetrius Phalereusnak. Az arabok a legnagyobb tisztelettel viseltettek a költők iránt és ezrenkint gyülekeztek a költői versenyekre s elismerésüket dalnokaik iránt azzal tanúsították, hogy az arany betűkkel persa selyemre irt koszorúzott költeményeket a mekkai Kába-templomba kifüggesztették örök emlékül. Hajdan a késmárki vár gazdag ura gazdagon megajándékozta Szenczi Molnár Albertet, a költőt, a tudóst, mikor ez ősi várában nála megfordult. Mi nem adhatunk nagyratisztelt barátunknak kincset emlékül; de fogadja szívesen, kérem, a mit lelkesedve adunk: fogadja ezen intézet tanárainak, tanítványainak elismerő hódolatát, meleg háláját azért, hogy bennünket e város szerény falai között látogatásával szerencséltetett.

Petőfi. Enyém a szerencse. Tetszett a Kába-templomot említeni. Templomba jöttem én is, óriás templomba, melyet Eperjesről jövet a Bra- nyiszkó hegyormáról pillantottam meg először. Bérezés Szepesség ez a dicső templom, oltára a fenséges Tátra, melyen reggel a nap tüze ég; szószéke a késmárki Lyceum. Egyik felkent papja Hunfalvy Pál professor úr, hu közönsége meg a nagyreményű múzsafiak. Tartsa az úr Isten so-