Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901

32

Halála által áldozat a holtakért;

Mert e világból egy lelket kiüldözél,

Szentségtörően élő sírba zárva őt,

Mig egy halottat elragadsz az alvilág

Urától, s testét eltemetni nem hagyod“. (1064—71. v.)

(Gsiky G. fordítása).

Teiresias ezután nyugodt fenséggel távozik, Kreon pedig egész valójában megrendül a szörnyű jóslatra Megrendülését csak fokozza a kar figyelmeztető szava, hogy a jós szavai eddig még mindig beteljesedtek; szorongó lélekkel kér hát tanácsot a kartól s annak tanácsára szolgáival elsiet, hogy Polyneikest eltemesse, Antigonét pedig szabadon bocsássa.

Látjuk tehát a kar szerepének fontosságát, mert kellő előkészítés után, egyéb körülmények közreműködésével együtt ugyan, de mégis a kar szava, döntő fontosságú közbelépése idézi elő a végleges fordulatot Kreon lelkében.

Megvan tehát a remény, hogy a végzetes összeütközés kiegyenlitésével még minden jóra fordulhat. Mély érzésű fohász zendül fel tehát a kar ajkán Dionysoshoz, Thebae védő istenéhez, az ötödik stasimonban.

Ezt a karéneket némelyek nem sorozzák a stasimonok, vagyis a dialógus egyes részei közt énekelt rendes kardalok közé, hanem élénkebb tánczmozdulatokkal kisért, vidám jellegű éneknek, tánczdalnak mondják s hyporchema (Schneidewin) vagy orchestikon (Boeckh) névvel jelölik.

Aristotelestől tudjuk, hogy a tragoedia régibb, kezdetleges alakjában nagy szerepe volt a táncznak,*) de hogy a három nagy tragikus darabjaiban milyen szerepet játszott a táncz s a karénekek mennyiben voltak összekötve mozdulatokkal: adatok híján nehéz meghatározni.

Két hely van Sophokles darabjaiban, (Trachisi nők 205, Aias 693.) a hol egyrészt a karének szavaiból, másrészt meg a scholiasta megjegyzéséből is minden kétséget kizárólag meg lehet állapítani, hogy az illető kardal tánczczal van egybekötve. A helyzet ebben a két darabban, meg a mi helyünkön csakugyan hasonló. Deianira elküldte Heraklesnek a Nes- sus vérébe áztatott mérges ruhát, a melytől férjének átalakulását reméli s az őrjöngő Aiast feleségének, Tekmessának rábeszélése s egyetlen fiának Eurysakesnek látása rövid időre magához téritik. Látszólag olyan szerencsés fordulat állott tehát be a cselekvényben, mely reményt nyújt a drámai bonyodalom szerencsés végződésére. Ez a remény örömre hangolja a kart, ujjongó örömének aztán dallal és tánczczal ad kifejezést.

Époly szerencsés fordulatnak látszik Kreon lelki átalakulása is s nincs

*) Aristoteles, Poet, 4. Athen, pol. 22.