Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901

kizárva annak a lehetősége, hogy a kar itt is tánczra kerekedhetett, mint hasonló helyzetben teszi a másik két tragoedia kara. Ezt a lehetőséget még valószínűbbé teszi az a körülmény, hogy a karénekben a mély, áhi- tatos érzés mellett erős bacehikus szenvedély nyilvánul*) és pedig a ryth- musnak tripodiák és tetrapodiák szerint való éles váltakozásaiban, a mi élénkebb tánczmozdulatokra, kartánczra enged következtetni.

Ezen feltevés mellett szól az is, hogy a kar épen Dionysoshoz fordul énekében, kinek cultusában, már az isten természeténél fogva is, nagy szerepe lehetett a táncznak, sőt némelyek épen ezért a tragoedia csirájának, a dithyrambosnak reprodukálását látják ebben a tánczdalban.**)

Mindezeket tekintetbe véve nem épen alaptalan a feltevés, hogy a szóban forgó karének hyporchematikus, vagyis tánczdal lehetett.

Ellene szól azonban ennek a feltevésnek a karének tartalma és hangulata.

Kern***) megfoghatlannak mondja, hogyan tekinthették ezt a karéneket hyporchemának s hivatkozik Muffra,f) kinek meghatározása szerint a tánczdal jellemző tulajdonságai „derült, világias színezetű hang, féktelen jókedv, teljesen zavartalan kedélyállapot,“ a mely sajátságok ebben a karénekben csakugyan nem találhatók fel.

A magyarázók majdnem mind hangsúlyozzák a karének vallásos fohászszerű jellegét s a benne megnyilatkozó áhilatos érzést, a melylyel alig egyeztethető össze élénkebb mozgás, táncz fogalma, még hellén felfogással s Dionysoshoz intézve sem. De még inkább elképzeihetlenné teszi, szinte kizárja a tánczot az, hogy a karének tartalmából nem az öröm, nem a remény sugárzik elénk, hanem a borús sejtelmektől gyötört, szorongó emberi érzés szólal meg, mely segítségért esdve fordul az istenséghez, a duzzadó életerő istenéhez, a gondot elűző, kedvre derítő Dionysoshoz.

A karének messze földre kiterjedő hatalmát dicsőíti a „soknevű“ istennek, ki a thebaei Semele, meg a villámlás, menydörgés közt, isteni hatalmának teljességében megjelenő Zeus sarja s kinek mystikus lényében az életvidámság derűje és a félelmetes isteni erő titokzatos homálya egyesül. A merre jár-kel szent hódolattal tisztelik, ünnepük, de legjobban kedveli Thebaet, melyet szent kegyeibe fogadott, mint villám-sujtóttá anyjának szülővárosát, hova vagy a kétormú Parnassosról jön, hol titokzatos éjjeleken fellobog a fáklyafény, nymphák kara lejti a szent tánczot s Kastalia tisztitó vize csörgedez. Vagy a vihartól zugó tengerszorosán át is szokott jönni Euboea termékeny mezőiről, hol repkénykoszoruzta halmok, szőllővcl

*) Jochuni, i. m. 13. t.

**) L. Csengeri kiadása 128. 1.

* *) Kern, i. m. 393. 1.

f) Muff, Chorische Technik des Sophokles. 38. és küv. 1., és 174. 1.

3