Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
42 Az öskeresztyénség ezen fenséges világnézete, melyet a reformatio újra életre keltett és érvényre emelt, képes az ember életének uj irányt adni, gondolat és szivvilágát egy eddig ismeretlen magasságra emelni; ezen világnézetben érvényesül igazán a láthatatlan egyház — a keresztyén Idealismus uralma. De ezen ideális egyház eszméjét a látható egyház soha se fogja megvalósíthatni; a látható egyház semmiféle helye, tagja, tana vagy intézménye nem lehet csalhatatlan szent vagy tökéletes. Mert az evangyéliom igazsága csak egy ízben jelent meg teljesen és tökéletesen, a Megváltó Jézus Krisztusban. Egy keresztyén egyház sem dicsekedhetik avval, hogy ezen igazságot kizárólag és teljesen bírja, s igy természetesen még a magát egyedül idvezitönek hirdető csalhatatlan pápai egyház sem. A Protestantismus nem pusztán vallásos jelenség, hanem nagyon is gazdag tartalmú történelmi esemény, melynek egyes jelenségeit külün- külön kell szemügyre vennünk. Sell bonni theologiai tanár a «Protestantismus» elnevezésnek háromféle értelmet és jelentést tulajdonit és azt igy értelmezi*): «A protestantismus alatt értjük elsőben is az egész evangyélmi keresztyénséget vagy is mind azon egyházakat, kisebb és nagyobb felekezeteket és vallásos társulatokat, melyek a reformátióból eredtek. «Protestantismus» egyházi értelemben tehát annyi, mit «ev. keresztyénség», ez a szónak statistikai értelme». «De az ev. keresztyénség kebelében, tehát annak külső keretén belől a jogi és értelmi természetű elvek és meggyőződéseknek egy egészen uj rendszere állott elő, melyek az erkölcsi, politikai és társadalmi életünket szabályozzák, szóval egy egészen uj vagy is protestáns cultura támadt. Ezen cultura alap- és vezérelvei: a türelem a lelkiismereti szabadság, a nemzeti állam és a tudományos kutatás teljes szabadsága, függetlenül bármi néven nevezendő tekintélytől, legyen az pápai csal- hatatlanság, vagy bármi egyéb tekintély. Mindezen elvek az emberi mivelödés köztudatába mentek át, tehát messze a prot. világ határain túl is érvényesülnek. Ez a protestáns elnevezésnek jogi és kultúrái értelme. Es itt van helye annak, hogy reflectáljunk Róma régi vádjára, mit feljebb említettünk, hogy a reformatio a forradalmak szülő anyja és hogy a jelenkori társadalom szellemi és erkölcsi fekélyei u. m. a materialismus, com- munismus, nihilismus s. a t. a reformátióból erednek — miként ezt az 1878 és 1881-iki pápai encyclikák hirdetik. De teljesen sükségtelen, hogy a protestantismus ezen vádak ellenében védekezzék, hisz a kath. egyház a gyakorlatban maga megczáfolja ezen vádakat, mert felhasználja a protestáns culturának feljebb általunk felsorolt vivmányait, igénybe veszi és követeli a maga számára prot. országokban a türelem, a lelkiismereti szabadság s. a. t. protestáns elveit p. o. a congregatiok és a különféle szerxe*) ár. Karl Seil: „Der Protestantismus im XIX. Jahrhundert“.
